Liza-beagle: Móri bemutató 10.06.

10.06.-án Móron tartottunk bemutatót, bocs tartottak Lizáék. Én „csak” a: - Simogassuk meg a kiskutyust!- szerepét töltöttem be. Na, nem mintha bajom lenne, sőt még elég jól elvagyok vele. Az engedelmességi bemutatóhoz még kicsi vagyok, és szétszórt—> ezt „Apa” mondta.

Elég hamar Mórra értünk, evvel még nem is volt gond, de mivel a bemutató a Bornapok elnevezésű rendezvény keretein belül került megrendezésre, ezért rengetegen volta, alig találtunk parkolóhelyet. Nagyjából annyi időt töltöttünk el helykereséssel, mint az odaút tartott. Végül sikerült leparkolni néhány szász méterre a kastélytól. Nem baj, legalább odáig elvégezzük, amit kell, és még a tömeget is szokjuk kicsit. „Anya” kis telefonos segítség után a gyülekező helyre navigált bennünket. A bemutatós kutyusok közül nagyon sokan itt voltak, sajnos Boni nem tudott itt lenni, ugyan is beteg. Innen is jobbulást kívánunk neki. Boni: mielőbb szeretnénk látni bemutatózni!!!!!!

Nem csak mi voltunk sokan, hanem a nézők is. Tényleg nagyon sokan voltak kíváncsiak „Anyáékra”. Akik ismét egy tökéletes produkciót mutattak be! Sokkutyás bemutató, szerintem magas szinten! Mit lehet ehhez hozzáfűzni?

Szerencsére az időjárás is nekünk kedvezett, mert szép napsütéses idő volt, de nem az a nagyon meleg. Ráadásul, ahol a bemutató zajlott árnyékos helyen volt, ahová Napfény kicsit szűrten, helyenként viszont elég élesen jutott be, ami „Apának” okozott kellemetlen pillanatokat a fényképezés miatt, persze én is igyekeztem nem megkönnyíteni a dolgát, mert rám is kellett figyelnie. De, hogy fényezzem magam, a bemutató alatt egész jól viselkedtem. Már sokkal kevésbé akartam odamenni „Anyáékhoz”, igaz ez ismét sok jutifalatba került”Apának”. A bemutató végén következett az ügyes-EB simogatás, amiből Liza most kimaradt, mert a tömeg miatt kissé bestresszelt. Így én mentem, ő pedig „Apával” maradt, aki nem győzte elhessegetni a kíváncsiskodókat. Páran kissé nehezen értették meg, hogy a bemutatópálya végén lévő kutyusokhoz, mint mi, és még páran, nem kéne odamenni.

Ez a simogatás picit nekem is sok volt már a vége felé, ezért „Anya” kivett a tömegből.

Még maradtunk egy kicsit, higgadtunk, majd Ildikókénak segítettünk kivinni az autóhoz a cuccokat, és mi is elindultunk hazafelé. Illetve, csak indultunk volna, de lezárták az utat, amin jöttünk, a felvonulás miatt, ezért másik úton indultunk el. Sikerült is „Apának” elkerülnie a tömeget, és a 81-esre vezető kereszteződést elkerülnie, így kicsit hosszabb úton értünk haza. Nem baj, legalább autóztunk kicsit!