Bemutatkozás

Sziasztok!

  Álmos vagyok, 3 hónapos kisfiú / Beagle, Jack-Russel Terrier keverék /. Sajnos néhány hete kitettek minket a két testvéremmel együtt az utcára. Innen kerültünk egy menhelyre, az Askához. Jó volt, mert kaptunk enni, fedél volt a fejünk felett, rendezett, tiszta helyünk volt. Ugyanakkor nagyon szomorúak is voltunk, ugyan néha jöttek emberek, akik foglalkoztak velünk, de csak kevés időt tölthettünk együtt velük. Míg nem egyik szombaton jött egy hölgy, akinek megtetszettem, és pár napra rá visszajött értem. Egy bácsival együtt érkeztek, és egy ismerőssel, Krisztával, akit én már sokszor láttam itt a menhelyen. Ő is szokott velem kicsit foglalkozni. Ő mutatta be nekem a bácsit is. Azt mondta Kriszta, hogy ideiglenes gazdik lesznek a mostani látogatóim. Ezt nem értettem, mi az, hogy ideiglenes? A beszélgetésükből kiszűrtem, hogy ez azt jelenti, hogy amíg nem találnak nekem végleges gazdit, addig nevelő "szülőkhöz" kerülök. Ekkor kissé elszomorodtam, nem azért, mert én kikerülök innen, hanem mert a testvérkéim itt maradnak, remélem nem sokáig!
  Tehát ismét változik az életem, elkerülök egy idegen helyre, ahol nem tudom meddig lehetek. Ők nem akarnak megtartani valószínűleg, de most nem ez a fontos.
Itt hagyom a testvéreimet, a menhelyet, ahol végül is az életemet mentették meg!
  Idegenek között leszek, bár első benyomásra nagyon szimpatikusak a "szülők", érzem rajtuk a saját kutyusuk szagát, tehát nem leszek "egyedül". Ideges is vagyok rendesen!
Mielőtt elvinnének még az állatorvoshoz is be kellett menni, aki megszúrt valami tűvel, aztán közölték velem, hogy chipet kaptam, evvel tudnak azonosítani.
Végre elindultunk az ismeretlenbe. 
Először bemutatásra mentünk "pótmami", és "pótnagymami" nagyon kedvesek, szeretettel fogadtak, én is igyekeztem a lehető legjobban viselkedni. Szerintem jól viselkedtem. A rövid látogatás után értünk "haza", itt, a parkolóban kezdtem megismerni a "Szülők" kutyusával, aki egy elragadó Beagle kislány, Liza.
Gyanakvással fogadtuk egymást, Ő nem értette először a helyzetet. Nem bántott, megszaglászott, végig nézett, körbejárt, és ott hagyott. Felmentünk a lakásba, persze én mindent megnéztem, persze csak óvatosan, hisz ez nem az én birodalmam. Liza nagyon visszahúzódó volt velem, sőt "szüleivel" is.
Az éjszakát nem töltöttük itt, hanem Liza "Mamájáéknál". A kissé sűrű nap után jót aludtam, már vártam a mi történik másnap. Sajnos Liza nem változott. Hagyott ugyan néhány játékával elbíbelődni, de együtt nem játszottunk.Valószínűleg azt hitte, hogy helyette leszek én. Pedig "Anyukáék" sem ezt éreztették vele! Ő mindenben az első, lehet, hogy most még jobban oda figyelnek rá.
A harmadik nap aztán változás történt, Liza játszani kezdett velem! Jót gyűrtük egymáson. persze időnként figyelmeztetett, hogy Ő a főnök. Úgy látszik elfogadott engem, ráébredt, hogy nem helyette, hanem mellette vagyok itt. Ez nagyon jó érzés, hogy ő is elfogadott engem. A nevelő "szülők" is szeretnek nagyon. Végre jó helyen vagyok, biztonságban érzem magam. Szigorúan bánnak ugyan velem, de következetesen. lehet játszani, szaladgálni, rágni. Sajnos a papucs tabu!
Szóval nagyon szeretek itt lenni, hogy meddig lehetek ez még a jövő titka, most ne is foglalkozzunk vele!

 Még gyáva vagyok!

 Azért így jó!

 A "megbékélés" napja.

 Ugye szépek vagyunk így együtt is?!

 A megérkezésem napján még csak "menekült" előlem Liza.

 Néha gyanakodva követett.

 Néhány játékával viszont játszhattam.

 Nem érdekeltem.

 Feltaláltam magam.

 Ilyenem még nem volt: SAJÁT HELY!!!

 Azért Lizáét is kipróbáltam.

 Miközben jutalomfalatot rágok.

 Kezdünk összebarátkozni.

 Egy kis játék.

Liza engedte, hogy lebirkózzam.

Üzemen kívül.

Maradhat ez így?????????