Az indulás kicsit hosszasra sikerült, néhány kutyusnak már nagyon mehetnékje volt, néhányan kissé türelmüket is elhagyták, például én. Amikor már elindultunk semmi baj nem volt. Nagyon jót sétáltunk, a terep nem volt nehéz, legalábbis nekünk. A hangulat is jó volt, szerintem mindenki élvezte.
Bár egy kivétel akadt.A történet már a visszafelé vezető úton történt, néhány 100 méterrel a parkoló előtt. Egy szántóföldön dolgozó munkagép elől kirohant az útra egy nyuszi, és ijedtében pont felénk iramodott.
Volt kutyus, kinek ez fel sem tűnt. Igaz Álmos?! Viszont a többség! Hát volt nagy csaholás, mentünk volna utána, ha tudtunk volna. Egy társunk azért a nyuszi után tudott eredni, de nem sokáig üldözte.Ő kicsit idős már, nem megy a futás annyira, de a becsület miatt muszáj volt utána mennie. Én sem maradtam csendbe, sőt a legtovább én visítottam, nagyon felpörgetett a tapsi. Nem akartam én bántani??, de olyan jó lett volna rohanni egyet utána! Kellett jó néhány perc, míg megnyugodtam, de addigra már a parkolóban voltunk, és indultunk haza.
Nem önszántamból fekszem, picit nem bírtam magammal. "Anya" viszont igen.
Álmos portré I.
II.
Ez mi akart lenni?
Nem akarok menni!!
Szia!
Azért "Apa" engem sem felejtett el. Bár egy szépséget nem lehet kihagyni!!
Ez már megint gonosz volt "Apa"!
Egy kis birkózás I.
II.
III.
Majdnem jó kép.
Alakul.
Ez egész jó lett.
Szia Szpigi.
Indúúúúúúúúúúúúúúúúljunk már!! Én még szaglászom.
Téged ismerlek?
Megérkeztek a későn jövők.
A falka....
....
és én.
Egy kis pihenő.
Addig táj bemutatás.
Lent a kőbánya.
Lovakat is láttunk, és meg is "kiabáltuk" őket.
Arra ment a nyuszi.
Még elérném!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése