Felvágták a pocim

 Szerda délelőtt (04.13.)  hazaértünk „Anyával” a „Mamiéktól”, ekkor már szoktam enni kapni, most nem. Ez még nem volt olyan gyanús, mert, ha kirándulni megyünk, akkor sem kapok, nehogy rosszul legyek az autóban.

„Apáék” elkezdtek készülődni, de nem kiránduló ruhát vettek, ezt nem tudtam mire vélni, hová megyünk? 

Rövid autózás után megérkeztünk az állatorvoshoz. Ide minek jöttünk? Nem olyan régen voltam itt, akkor kaptam oltást, már megint ez jön? Hát akkor essünk túl rajta, bár egyáltalán nem rajongom érte.

Kis várakozás után bementünk az egyik vizsgálóba, a doktor bácsi megvizsgált, majd „Anyáékkal” beszélt, valami olyasmiről, hogy mi az ivartalanítás előnye, és hátránya. De mi az az ivartalanítás, ha meg lehet enni, akkor jöhet, ha nem akkor hagyjanak békén! Sajnos nem kajáról volt szó. 

Először a kis lábacskámra akart a doktor valami szorítót tenni, persze ezt nem engedtem. Még emlékszem erre, a szorítás után szúrás jön, hát most nem. Gondoltam is, milyen tekintélyem van, egy kis akarattal le tudom állítani a doktort, de megint tévedtem, ugyanis erre popsin szúrt! Hát jól átvágott!
  Na mindegy, ha ennyivel megúsztam, akkor jó. "Anyáék" kivittek a rendelőből, biztos megyünk haza. Nem szálltunk be az autóba, hanem az árok partján sétáltunk. Illetve én csak sétáltam volna, mert pár lépés után kezdett össze csomósodni a lábam, szédültem, és nagyon álmos lettem. Most mi történik? Nem értem! Arra még emlékszem, hogy "Anya" felvett......


Utána már csak arra emlékszem, hogy hanyatt fekszem egy hideg asztalon és annyira fáj a hasam, hogy nagyon sírni kell.
A fejemre egy valami fehér tölcsér félét tettek, még "Apáékat" sem láttam tőle, ezért féltem is és fájt is, így hangosan zokogtam sokáig. Már kicsit jobban magamhoz tértem és észrevettem, hogy nincs a fehér vacak a fejemen, otthon fekszem a szobában egy meleg takarón és "Apáék" simogatnak. Akkor már sokkal jobban éreztem magam és amikor a pocakomhoz hajoltam, akkor láttam hogy ezüst színű cipzár lett rajta.

 Homályos szemmel, még kómásan.

  A lábacskám megjelölve, azért, hogy ne keverjem össze??

Á, már megint tű volt benne.

 "Anya" mellett, biztonságban.

 18!! A bibim, "kályha ezüsttel lefújva".- "Apa"!

 Tölcsér nélkül, már nyugodtan.

 Kicsit egyedül akartam lenni.

 Ez az izé volt rajtam, szerencsére nem sokáig.

  Nagyon álmosan közlekedtem, "Apa" szerint nagyon hasonlítottam Micimackó Fülesére, csak az én farkincám nem esik le, és nincs benne rajzszög. Már megint gúnyolódik! Na várjon csak, majd jól megrágom, és összekarmolom, ha jobban leszek.
Szerencsére "Anya" sokat dajkált, vigasztalt, kényeztetett, ezt nem lehetne mindig, meg bírnám szokni!
Napokig fájt a pocim, sőt reggel-este valami keserű bigyót is letuszkolt "Anya" a torkomon. Azt mondta, hogy gyógyszer, és ez nekem kell, hogy hamar megerősödjek. Miután megettem a gyógyszert mindig megdicsért, és adott valami finomat.
Azért még két napig nagyon nehezen és lassan tudtam menni, de egyre erősebb lettem és most már ugyanúgy szaladgálok, mintha nem történt volna semmi.