Mohán, "Anya" apukájának van hétvégi háza, ott voltunk.Nekem újdonság volt a kert. Itt szabadon rohangálhattam, játszhattam, akár aludhattam is volna, de ennyi szag, új dolog, meg érdekesség miatt nem tudtam. Így, az otthon szokásos napközbeni alvások elmaradtak, ezért estére eléggé fáradt voltam. Ilyenkor azt mondták, hogy plüss kutyára játszottam magam. Annyira álmos voltam, hogy ahová raktak ott maradtam, abban a pózban, pedig ez velem mostanában nem fordult elő. De itt igen /igaz, csak rövid ideig/, hiába az új hely, új szagok, meg minden.
A rágás itt sem maradhatott el
Jó anyag, alig tudtam megkezdeni!
Néha műanyag, néha "Anya" ujj.
Anyáék bokrot irtottak, fát szedtek ki. Apa azt mondta, neki ez kikapcsolódás, szeret ilyeneket csinálni. Én is akartam segíteni, elvégre, ha valamit nagyon tudok, azaz ásás, de sajnos nem engedtek oda. Illetve igen, de amikor dolgoztak, akkor nem. Nagyon féltettek, hogy valami bajom lesz véletlenül. Ezért, hogy ne legyek "láb alatt", és nehogy eszembe jusson körülnézni a főúton a kamionok alatt, új eszközzel ismertettek meg: A lánccal. Ezt még nem ismertem. Hosszú láncot raktak rám, nem nehezet, és mindig úgy költöztették, hogy a közelükbe tudjak lenni. A láncot egy rúdhoz erősítették /amit egyszer megpróbáltam kiásni, de nem ment, illetve nem is nagyon akartam / , tessék, most táncolhatok a rúd körül. A játékaimat mindig körém rakták, így zavartalanul játszhattam. Nem dolgoztak folyamatosan, sokszor elengedtek, játszottak velem. Kaptam egy nagy lila labdát, de evvel nem igen tudtam mit kezdeni, sajnos szétrágni sem tudtam, kiharapni sem sikerült, pedig "Apa" szerint eléggé nagy szám van! Persze azért találtunk más elfoglaltságot is, botrágás, játék elásás, rohangálás, birkózás.
Evvel a labdával nem tudtam nagyon mit kezdeni.
Evvel már igen, sokszor elástam, de mindig elő került.
Pihenés képen rágás.
A WC kérdése is igen érdekesen alakult, mert én még az udvarban se akartam a dolgom végezni. Hiába mondták, hogy lehet itt, én nem értettem meg. Így először "sűrűn" vihettek ki mindenért. Aztán már nem akartak kivinni az udvarból, ezért nagyon szégyenkezve, de le kellett pisilnem a benti füvet. Na, gondoltam most biztos rám fognak szólni, hogy mit képzelek, de hát én szóltam, csak nem foglalkoztak velem. Nagyon kellemetlenül éreztem magam, de legnagyobb meglepetésemre megdicsértek, hogy ügyes vagyok. Ekkor értettem meg, hogy itt lehet, de csak a pisire voltam hajlandó, nagydologra ki kellett vinniük, ezen nem is volt vita. Ebből nem engedtem. /De nehéz őket nevelnem! Van amikor nagyon lassan, nehezen tanulnak./ A házban csak az alsó szintet foglaltuk el. A felsőre nem mentünk, mert a lépcső nekem nagyon nehezen járható. Igaz, hogy fel tudtam volna menni rajta, sőt le is tudtam volna jönni, de valószínűleg nem a lépcsőfokok használatával.
Álmos vagyok?
Igen!
Egyedül meg nem mertek lent hagyni éjszakára. Úgysem hagytam volna aludni őket. Így lent aludt mindenki. Nekem két alvóhelyet is kialakított "Anya". Egyiket a "földön", jó meleg, vastag szőnyegeket tett le, itt inkább csak játszottam, a másikat egy gyékény fotelban, itt keveset aludtam. Az éjszakákat az ágyban töltöttem, együtt a CSALÁDOMMAL. Nagyon jó volt / kár, hogy csak itt tudok együtt aludni velük, otthon nem engednek fel az ágyukba /, végre aludhattam "Apával" is. Ilyen még nem volt, mindig csak "Anyával" szoktam otthon aludni a kanapén.
Az egyik alvóhelyem.
De itt szerettem igazából!
Ők, biztos tudták, hogy én fel fogok menni hozzájuk, de valószínűleg, ezt úgy képzelték, hogy majd valamelyik szélén az ágynak. Hát nem! A kettőjük közé furakodtam. Először kissé szűk volt a helyem, de "Apát" arrébb rugdosva, már kényelmesen elfértem. Nagyon-nagyon jókat aludtam így, "Anyáékkal". Reggelente "Apa" kicsit nyúzottan ébredt, nem is értem miért, csak keveset rugdaltam, és egyébként Ő is horkol, nem csak én!
"Apával" alszunk.
Voltunk kirándulni is, Iszkaszentgyörgyön, ahol felmentünk a hegyre. Ekkor is szép napsütéses idő volt. Rengeteget rohangáltam, szaglásztam, jól éreztem magam, és persze el is fáradtam! Délután már nem voltam annyira aktív.
A Kőasztalon I.
A Kőasztalon II.
Alig bírtam felhúzkodni.
El is fáradtam!
Ide is felmásztam.
Legelek.
Délutáni pihenő a kertben.
Sajnos másnap már készülődtünk is haza, még kicsit játszottunk, "Anyáék" kapirgáltak az udvaron: földet hordtak egyik helyről a másikra. Az idő is szomorkássá változott, és hűvös, hideg lett, de bent a házban jó meleg volt! Kár, hogy csak ennyit tudtunk lent lenni, nagyon szívesen maradnék még, "Anyáékon" is ezt látom. Tulajdon képen én ráérnék még maradni, ők sietnek mindig.
Evvel kínlódtak? Bízták volna profira: RÁM!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése