Liza-beagle: Moha

Sziasztok!

Sajnos elég régen jelentkeztem/tünk/. 2 hét Mohán, majd technikai okok miatt „késtem”.

Tulajdonképpen a szeptember a mohai pihenésen kívül nyugodtan telt.

Mohával kezdeném. Közel 2 hetet voltunk lent, ami nagyon jól sikerült kikapcsolódás volt.

Álmos nagyon sokat fejlődött, okosodott. Bár be kell, valljam ez a „gyerek” nevelés időnként teljesen kikészít, szerintem már miatta őszülök, de tényleg!

A mohai lent létünk alatt, igaz nagy túrákat nem tettünk, de az udvaron képesek voltunk hosszú kergetőzésbe bocsátkozni, utána jót birkózni. Így tulajdon képen mire elindultunk volna kirándulni már mindketten fáradtak voltunk.

„Anyáék” nem is túrázós napokat gondoltak nekünk, hanem Álmos tanítós, összeszokós, pihenős időtöltést.

Az idő igencsak nyáriasra sikeredett, így tulajdon képen reggel, és késő délután volt „normális” hőmérséklet, egyébként 32-34 ^oC-ot is mértünk. A melegnek volt jó oldala is „Apáék” még ki tudták használni a medence nyújtotta hűsítő lehetőséget. Medence nekünk is fel volt állítva, de én nem igazán vagyok oda érte, viszont Álmos nagyon élvezte, igaz ő a nagy itatónkat is annak nézte időnként! Szédületes ez a pali! Jobban szereti a vizet, mint én, sőt! Ja, és a szőlőt is úgy ette, mintha kötelező lenne. „Anyáék” nem győztek rá szólni!

A szoros együtt létünknek köszönhetően Álmos szépen fejlődik, jelenleg úgy néz ki, hogy nem lesz annyira a szagok rabja, mint én, gyorsan tanul, ügyesedik. Persze neki is vannak lüke dolgai: ásás, szőlőevés, kaja kunyizás, macska végtermék-kóstolás. Ez utóbbi elég nagy gondot jelentett „Anyáéknak”, mert ebben a tekintetben én visszafejlődést mutattam, aminek az lett a következménye, hogy időnként eléggé mentolos, fogkrémes lett a pofink. Na, de hagyjuk a kellemetlen élményeket!

Mint említettem, nem túrákra készültünk, de az iszkai „hegyeket” megnéztük,, és a kihagyhatatlan Gaja-völgyet is megjártuk. Itt próbáltam Álmost megtanítani fára mászni, ami több-kevesebb sikerrel járt. Ugyan is a parton volt olyan, amire simán felment, sőt az Ádám-Éva fán is elindult, de nem mert végig jönni. Nem baj majd legközelebb! / Azóta Álmos sokkal ügyesebben, koordináltabban mozog, sokat nőtt, így kíváncsi leszek, ha legközelebb arra járunk át mer-e menni./

Ezután a pár, kicsit összecsapott mondat után mutatok pár képet:

Az elszánt eb.

Álmos az "itató" lavórt kádnak is tekintette időnként.

Vidáman lubickol benne.

Azért én is feltaláltam magam.

Amíg "Apa" hülyeségét elviselem, Álmos nagyítja a gödrünket.

Jól dolgozik a srác!

Alvás közben nagyon kapósak voltunk Tökivel. Most egy jó nagy csokorral át is nyújtunk.

A mi kis medencénk. /Amit néha ivótálnak használtunk. /

Én annyira nem élveztem, mint Álmos.

Ezért inkább lelépek.

Álmoson most nem látszik,de élvezte, sokszor megtalálható volt benne.

Ismét pihenős képek.

A kényeztetés nagyon fontos!

Álmos, mindenképpen ....... jelenleg üzemen kívül.

Én sem voltam mindig fitt, sőt!

Azt nem tudtam, hogy zergénk is van!?

"Apa" megint nem bírt magával!!

"Apa" öccse, Bálint is velünk volt pár napot.

A szolgáltató jelenleg nem elérhető!!

Álmos néhány hete szinte a hasam alatt akadály nélkül átfért, most már ott játunk, hogy én csúszok át alatta. Nagyon sokat nőtt, hosszban, és magasságban is. És persze elértünk a kamaszodáshoz is, ezért kicsit nehezebben kezelhető időnként. Megkérdeztem erről őt is, de kijelentette, hogy folyamatban lévő ügyről nem nyilatkozik!!

Az egyedül hagyást is igyekeznek „Anyáék” megtanítani neki, persze nincs egyedül teljesen, mert engem is otthon hagynak. Bár ez Álmost egyáltalán nem nyugtatja meg! Így rendszeresen felhívja „Anyáék” figyelmét / sőt az alsó szomszéd figyelmét is! aki, //innen is köszönet neki// megértően kezeli az időnkénti reggeli ébresztést/ arra, hogy neki ez nem tetszik. Szerencsére kárt még nem igazán tett, csak: TV távirányító fólia lebontása, ablakpárkányból könyvek, ceruzatartó levétele, fényképek átnézése, ezekben sem tett kárt.

Sajnos ezek az akciók miatt kitiltottak bennünket a kisszobából is, így csak a folyosón lehetünk „Apáék” távollétében. Persze itt is feltalálta magát, a beépített szekrény keskeny ajtaját kinyitotta, és kipakolt belőle, sajnos a végeredményről nem készült bizonyító kép, / úgy, mint nálam/ de a nem használt kutya ruhák cipzárját kicsit megigazította, egy csomag gumikesztyűt 2 centis daraboknál kisebbre nem tépte!

Ezért most úgy „állunk”, hogy mielőtt „Anyáék” itt hagynak, bennünket elpakolnak, becsuknak, bekötnek mindent. Persze játékot hagynak ott, mint mindig.

Azért, majd megtanulja ám, hogy „Anyáék” mindig visszajönnek, nem hagynak minket hosszú időre magunkra!