10.15.-én reggel a szokásos nagy sétához mentünk le a rétre "Anyával", és "Apával". Amikor leértünk már lent volt Benny is. "Anya" hamar oda engedett hozzá, és jót birkóztunk, majd nagyot futottunk barátommal. Az után következett a szaglászás pockok, és egyéb nyomok után. Egy jó darabig csak a közelben voltunk "Anyáék" megelégedésére. Szépen szót is fogadtam, mindig odamentem, ha hívtak. / Nem úgy, mint előző nap, amikor reggel, szintén Bennyvel lógtam meg egy kicsit. Átmentünk a rét mellett lévő töltésen, amely mellett egy kis vízfolyás van, nem mentünk tovább, innen visszafordultunk, de közben hiába hívtak minket, nem mentünk. A lényeg, hogy csak kicsi kiruccanás volt, szépen vissza mentünk a rétre, de azért okoztunk pár izgalmas percet Józsinak, és "Apának". Nem akartunk mi rosszat, csak a "Nózi Vezet" szindrómába estünk, ahonnan hamar visszatértünk. Így kis leszidás után hazamentünk. Délután megint lent voltunk "Apával" a réten, ahol ismét kicsit elugrottam szaglászni, és a rét közepén lévő illetőnek magyarázni, hogy ez az én felségterületem // persze csak tisztes távolságból "szóltam be", mert "Apa" még messze volt, hogy segítsen //. Miután végeztem a mondandómmal "Apa" hívására is reagálnom kellett, így odamentem hozzá. Kissé leszúrt a lábról, nem tett pórázra, de láb mellett kellett mennem. /
Visszatérve előző mondandómhoz: szóval jó voltam egészen addig, amíg valami friss, furcsa szagot nem éreztem, "szóltam" is a barátomnak, hogy jöjjön már ide, nézzük meg mi hagyta ezt. Ő készségesen jött is, azután már nem igen emlékszem mi is történt, mert a "Nózi Vezet" szindróma ismét úrrá lett rajtam.
A továbbiakba "Anyáék" elbeszélésére hagyatkozom: Kicsit még szaglásztunk a nagy réten, majd a csatornán átkelve irány egy kisebb rét fákkal, bokrokkal, itt szaglásztunk, majd játszottuk Bennyvel. Józsi megtalált minket, de csak a "kis fia" ment oda hozzá, én nem. Vissza szaladtam szaglászni a fás részre, ahol "Apa" nem sokkal később megtalált, de hiába hívott, nem reagáltam rá. Azt mondta, hogy a szememen látta, hogy nem is "voltam ott", annyira a nyomra koncentráltam, hogy más nem is létezett. Egy darabi ott köröztem körülötte, a szagon, bokorból ki, bokorba be, majd nagy lendülettel elindultam a vasúti töltés irányába, "Apa" töltésen látott utoljára.
"Anya" is átjött közben a kisebb rétre, hátha összefut velem. Én a vasúti töltésen "térhettem magamhoz", ugyanis innen már megvan a "kép". Rájöttem, hogy elkeveredtem, gyorsan vissza szaladtam a rétre, hátha nem hagytak el. Szerencsére "Anya" nyomát megtaláltam, és kis idő múlva meg is láttam / később "Anya" mondta, hogy Józsiék segítettek neki, hogy hol vagyok, ugyanis az erkélyükről nagyon jól belátni a környéket. Köszi Józsi!! /. Én nagyon megörültem neki, Ő is nekem, bár ezt nem mutatta nagyon, de én éreztem. Kissé szégyelltem is magam, hogy elkalandoztam / Bár "Apa" szerint ez a magyarok hobbija volt még sok-sok évvel ezelőtt, nem az angoloké /. Ráadásul mindezt úgy, hogy nem láttam, nem hallottam, csak az orrom vitt.
Miután hazaértünk "Apa" is kissé hűvösen fogadott. Látszott rajtuk, hogy az elmúlt órában nagyon idegesek voltak, aggódtak értem / "Apának" mintha kevesebb haja lenne /, de örültek, hogy meglettem, én is.
Fürdés után jött a kullancs vadászat, sajnos volt mit, 3-at szedett le rólam "Anya", majd később még egyet. Szereztem kisebb horzsolásokat is a hátsó combim belső oldalánál, és egy zúzódást a jobb bordáim alatt, és otthon jöttem rá, hogy NAGYON FÁZOM. /Evvel is adtam egy kis munkát "Anyáéknak", mert amikor fáztam gondosan betakartak, de amikor melegem lett lerugdaltam magamról a takarót, persze kis idő elteltével ismét fázni kezdtem, és én nem tudok betakarózni, ezért valakinek be kellett burkolni csöpp testem. /
Azért a bünti nem maradt el. Nem mehettem a lakásba engedély nélkül sehová, nagyon sokáig a párnámon kellett aludnom, bár a kanapémra felmehettem volna, de ott messze lettem volna "Anyáéktól". Oda csak akkor mentem, amikor ők is bent voltak a kisszobába.
Délután már kissé enyhült a szigor "Anya" felvett az ölébe, sőt a mellkasán kényelmesen el is fekhettem. "Apa" meg is jegyezte:- Ez aztán ám a spártai szigorral kevert porosz nevelés!- de aztán nevetett.
Utána még játszottunk is egy jót "Apával", majd el kellett indulnunk a "Mamiékhoz", mert ma "Anyáék" éjszakásak.
Hát röviden ennyit a erről napomról, erre nem vagyok büszke!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése