Mindennapok

   Az utóbbi napokban is szerveztem magamnak egy kis külön kirándulást, és új programot indítottam "Apának": -Ismerjük meg a réten túli területet is.-címmel. Nem díjazta az ötletem.
  Ugyan is megint győzött az orrom, csak ezúttal egyedül lógtam meg, Benny nem tartott velem, ő a réten maradt. Én viszont átfutottam a rét melletti vasúti töltésen, ahol egy kisebb rétet találtam, majd családi házakat. Ezen a területen szaladgáltam, és szaglásztam egy jó darabig. "Apa" is átjött, de a szag már megint győzött, így nem hallgattam rá. Ő vissza is ment a nagy rétre, én még maradtam, majd nem sokra rá én is követtem, de nem mertem odamenni hozzá rögtön. Láttam rajta, hogy mosolya nem igazán őszinte, bár elmondta, hogy örül, hogy nem lettem vonat matrica. Azért csak odamentem hozzá, kissé fáradt is voltam, és nagyon éhes, meg hát mégsem mehet haza egyedül.
  Azóta kissé keményebben fognak, mehetek ugyan elengedve, de csak addig, amíg figyelek a játékra, de ha kezd elkalandozni a figyelmem rögtön pórázra kerülök, "Anya" legalábbis ezt csinálta velem, gondolom "Apa" sem fog másként tenni. 
  Ráadásul tegnap doktornál is voltunk. Új fülcsepp kell nekem, na nem mintha ezután "jobban hallanék", de ami most van azt nagyon nem szeretem, külön tortúra mire a fülecskéimet kitisztítják. Nem szeretek doktorhoz járni, félek tőle, mindig csak molesztál, időnként még szurkál is, és a fenekembe is turkál. Hát csoda, hogy otthagyok egy kiskabátra való szőrt? Pedig most már nekem is kéne a hideg miatt.
  A doktor néni, miután agyon tapizott, adott gyógyszert a fülemre, és valami fürdetésről is beszélt, mert kis gombát fedeztek fel rajtam, amit nem tudni hol szedtem össze. Talán valamelyik magán túrám alkalmával szereztem be. Így arra is kaptam valamit. Ui: Nem akarok fürödni!
  Persze egész nap minta kutya voltam, hátha megúszom a kádat. Nem volt szerencsém, este "Anya" "tejszínhabos" Lizát csinált belőlem. És még a fültisztítást is megcsinálta, hát nem voltam tőle túl boldog, de nem volt annyira rossz. Ezek után gyorsan elaludtam, mielőtt még "Anya" kitalál még valami -"Csak neked akarok jót"- elfoglaltságot.

Visszatekintés III.

Találtam még néhány képet nyárról, egy réten töltött játékos délelőttről, ahol "Anyáék" készítettek rólam két videót is.

Itt még betegsége előtt "Apa".

"Hozd idét" játszunk.

Kötélhúzás.

Azért sem engedem el!

Kissé elfáradtam.

 

Hagyj aludni!

Egy csirke vég percei -->

 

Kényelemben Mohán.

Vigyázok rá!

Na! Ez gonoszság volt "Apa"!

Miért nem alszanak?

Lefagytunk.

Szerencsére még nincs szagos kép.

Szokás szerint alszom...

Vagy kirándulunk,

és fára mászom.

"Anya" visszafog, pedig mentem volna még.

"Ki, ha én nem " arcot vágok.

Mit nézünk?

Kicsi vagyok, szomjas vagyok, és nagyon szép!

Ja, és álmos!

Esti ruci, már a pisiléshez is fel kell öltözni.

Ebből nem adtak "Anyáék", nem igazság!

A brutális házőrző.

Na, mi a program?

Hát persze, rákészülünk a reggelre.

Én NEM Dumbo vagyok!

A szagok rabja

  10.15.-én reggel a szokásos nagy sétához mentünk le a rétre "Anyával", és "Apával".  Amikor leértünk már lent volt Benny is. "Anya" hamar oda engedett hozzá, és jót birkóztunk, majd nagyot futottunk barátommal. Az után következett a szaglászás pockok, és egyéb nyomok után. Egy jó darabig csak a közelben voltunk "Anyáék" megelégedésére. Szépen szót is fogadtam, mindig odamentem, ha hívtak. / Nem úgy, mint előző nap, amikor reggel, szintén Bennyvel lógtam meg egy kicsit. Átmentünk a rét mellett lévő töltésen, amely mellett egy kis vízfolyás van, nem mentünk tovább, innen visszafordultunk, de közben hiába hívtak minket, nem mentünk. A lényeg, hogy csak kicsi kiruccanás volt, szépen vissza mentünk a rétre, de azért okoztunk pár izgalmas percet Józsinak, és "Apának". Nem akartunk mi rosszat, csak a "Nózi Vezet" szindrómába estünk, ahonnan hamar visszatértünk. Így kis leszidás után hazamentünk. Délután megint lent voltunk "Apával" a réten, ahol ismét kicsit elugrottam szaglászni, és a rét közepén lévő illetőnek magyarázni, hogy ez az én felségterületem // persze csak tisztes távolságból "szóltam be", mert "Apa" még messze volt, hogy segítsen //. Miután végeztem a mondandómmal "Apa" hívására is reagálnom kellett, így odamentem hozzá. Kissé leszúrt a lábról, nem tett pórázra, de láb mellett kellett mennem. /
  Visszatérve előző mondandómhoz: szóval jó voltam egészen addig, amíg valami friss, furcsa szagot nem éreztem, "szóltam" is a barátomnak, hogy jöjjön már ide, nézzük meg mi hagyta ezt. Ő készségesen jött is, azután már nem igen emlékszem mi is történt, mert a "Nózi Vezet" szindróma ismét úrrá lett rajtam.
   A továbbiakba "Anyáék" elbeszélésére hagyatkozom:  Kicsit még szaglásztunk a nagy réten, majd a csatornán átkelve irány egy kisebb rét fákkal, bokrokkal, itt szaglásztunk, majd játszottuk Bennyvel. Józsi megtalált minket, de csak a "kis fia" ment oda hozzá, én nem. Vissza szaladtam szaglászni a fás részre, ahol "Apa" nem sokkal később megtalált, de hiába hívott, nem reagáltam rá. Azt mondta, hogy a szememen látta, hogy nem is "voltam ott", annyira a nyomra koncentráltam, hogy más nem is létezett. Egy darabi ott köröztem körülötte, a szagon, bokorból ki, bokorba be, majd nagy lendülettel elindultam a vasúti töltés irányába, "Apa" töltésen látott utoljára.
"Anya" is átjött közben a kisebb rétre, hátha összefut velem. Én a vasúti töltésen "térhettem magamhoz", ugyanis innen már megvan a "kép". Rájöttem, hogy elkeveredtem, gyorsan vissza szaladtam a rétre, hátha nem hagytak el. Szerencsére "Anya"  nyomát megtaláltam, és kis idő múlva meg is láttam / később "Anya" mondta, hogy Józsiék segítettek neki, hogy hol vagyok, ugyanis az erkélyükről nagyon jól belátni a környéket. Köszi Józsi!! /. Én nagyon megörültem neki, Ő is nekem, bár ezt nem mutatta nagyon, de én éreztem. Kissé szégyelltem is magam, hogy elkalandoztam / Bár "Apa" szerint ez a magyarok hobbija volt még sok-sok évvel ezelőtt, nem az angoloké /. Ráadásul mindezt úgy, hogy nem láttam, nem hallottam, csak az orrom vitt.
Miután hazaértünk "Apa" is kissé hűvösen fogadott.  Látszott rajtuk, hogy az elmúlt órában nagyon idegesek voltak, aggódtak értem / "Apának" mintha kevesebb haja lenne /, de örültek, hogy meglettem, én is.
Fürdés után jött a kullancs vadászat, sajnos volt mit, 3-at szedett le rólam "Anya", majd később még egyet. Szereztem kisebb horzsolásokat is a hátsó combim belső oldalánál, és egy zúzódást a jobb bordáim alatt, és otthon jöttem rá, hogy NAGYON FÁZOM. /Evvel is adtam egy kis munkát "Anyáéknak", mert amikor fáztam gondosan betakartak, de amikor melegem lett lerugdaltam magamról a takarót, persze kis idő elteltével ismét fázni kezdtem, és én nem tudok betakarózni, ezért valakinek be kellett burkolni csöpp testem. /
  Azért a bünti nem maradt el. Nem mehettem a lakásba engedély nélkül sehová, nagyon sokáig a párnámon kellett aludnom, bár a kanapémra felmehettem volna, de ott messze lettem volna "Anyáéktól". Oda csak akkor mentem, amikor ők is bent voltak a kisszobába.
  Délután már kissé enyhült a szigor "Anya" felvett az ölébe, sőt a mellkasán kényelmesen el is fekhettem. "Apa" meg is jegyezte:- Ez aztán ám a spártai szigorral kevert porosz nevelés!- de aztán nevetett.
Utána még játszottunk is egy jót "Apával", majd el kellett indulnunk a "Mamiékhoz", mert ma "Anyáék" éjszakásak.
Hát röviden ennyit a erről napomról, erre nem vagyok büszke!

Visszatekintés II. /balatoni kirándulás /

Balatonfüred, Koloska-völgy.

  Szeptember 11.-én messze mentünk kirándulni. Legalábbis nekem messzinek tűnt. Ennyit még nem is autóztam egyszerre, büszke is voltam magamra, hogy ilyen jól bírtam. "Anyáék" nagyon szép helyre vittek. Helyettem inkább "beszéljenek" kicsit a képek:

A parkoló. I.

Parkoló. II.

Már az elején ismerkedem, de inkább megyünk tovább.

Kis patakhoz kis híd jár!

Arra akarok menni!

És teszem is!

Ismét kis patak,de ez másik.

Igazi vér-beagle vagyok!

"Anya", mindjárt megyek, csak előbb "porszívózok"!

Hol vagyok?

Találtunk egy nagy rétet is, bálákkal.

Ugye milyen szép!?

Én, az okos! / csak kaja legyen, az fontos /

Ez jól "sikerült "Apa". Ülök mint egy rakás szerencsétlenség-> Ő mondta.

Lehetőségem nyílt egy kis famászásra.

Nem hagyhattam ki.

Mit kapok?

Még ültem is a fán.

Ezen voltam.

Ezen az ágon.

"Anya" eszik, én éhezem!

Még mindig éhezem!

Már nagyon éhezem, talán "Apa" ad valamit.

A magasról lenézve ezt láthatjuk.

Olyan magasan voltunk "Anyával".

Azon az ágon sétáltam.

Normál távból igen messzinek tűnik.

Egy kis pihi.

Rám is fér, meg ahogy elnézem "Anyára" is.

Azért rágok egy kicsit.

  Igen jól sikerült a kirándulás, mindenki jól érezte magát, és nagyon elfáradt. Szerencsére az idő sem volt nagyon meleg. Hazafelé pedig jót aludtam az autóban, szokás szerint.