Július eleje III.

  Nagy örömünkre levágták a nagy füvet a réten, így most sokkal jobban tudunk játszani. Nem csak kutya barátokkal, de "Anyáékkal" is. Ők is örülnek, bár a mosolyuk nem mindig őszinte, mert így most én is messzire ellátok, kissé jobban mint ők. Na ezt nem szokták teljesen díjazni, főleg mikor elruccanok madarakat kergetni.  Ebben az új kedvencem a gólya, "Apa" mondta, hogy így nevezik. Engem ez nem igazán érdekel. Nagy, lusta, alacsonyan repül, nem gyorsan, így kiváló kergetni való, és persze meg is kiabálom, mert nem hagyja magát megfogni. Messzire kergetem, ilyenkor kicsit kicsúszom a "szülői"  kontroll alól, de rájöttem, ha időben visszamegyek nincs bünti, vagy csak pici lelki.
   A levágott füvet nagy gurigákba kötözték: - Ez a bála.- világosított fel "Anya", miután jól megugattam a gurigát. Odavitt, megmutatta, hogy nem bánt, persze én ezt tudtam, csak nem, hogy mi ez. Azóta jókat játszunk a báláknál, sőt mióta össze rakták őket egy helyre, lehet rajtuk rohangálni, a szét hagyottaknál meg bújócskázni. Így ismét nagyon jó családi program a réten lenni. Ezt szeretném képekben is bemutatni, sőt videó is készült. /Az elején néhány kép arról, hogy nem voltam jó. /

Itt még jó voltam.

 

Már nem annyira.

Kerestem, mit csináljak.

"Apa" közben bálákat fényképezett.

 

Ekkor már nem fogadtam szót.

 

Ez lett belőle.

 

Bocsi nézés.

Ismét szabadon, póráz nélkül.

"Apa" feltett a bálára, innen sokkal jobb a kilátás.

Kicsit magasan vagyok.

Meg kell állapítanom, hogy igen szépen ülök.

  Milyen szépen ugrom le.

 "Anyával" a bála rakáson.

 Támadás!

 Bennyvel a bálákon.

 Szinkron ugrás.

 

 Szerinted lemenjünk?

 Frizbizünk "Apával"

 Okosan hoztam vissza.

 Azonosított repülő tárgy.

 Azt hiszem elfáradtam.

 Vajon a gólyákat nézem?

 Már teljesen kivagyok.

 Frissítő, először üvegből, majd csak azután a tálból.

  Ha "Apa" nem ügyetlenkedett már megint, akkor a videó tárban elérhetők a kis filmek.