Megint elvittek "Anyáék" a Gaja-völgybe kirándulni. Kár, hogy nem készült sok fénykép, ugyanis "Apa" otthon felejtette a tartalék akkukat, de nézzük el neki, ő sem gondolhat mindenre. Végül is csak pár dolgot szokott elfelejteni, a fontosakat.
Na vissza a túrához, igen jól sikerült, kicsit másztam hegyet, járkáltam a Gajában, nem volt meleg, de nekem be KELLETT mennem. Nagyon sokat mentünk, "Anyáék" beszélték is, hogy ennyit még nem mentünk itt. Csurgónál mentünk be, át Balinkára, Bodajk, és, hogy jól érezzem magam vissza Csurgóra. Nagyon elfáradtam persze nem annyira, hogy visszafelé ne tudtam volna kicsit úszni a nagy vízben, az nagyon jól esett. Hazafelé természetesen aludtam a kocsiban, de hát a fáradtság időnként legyőz engem is.
Indulás!
Már megint rátok kell várnom.
Végre nem csak az én hátsóm van megörökítve.
Azért valljuk meg őszintén az enyém szebb!
Ügyesen átértünk a hídon.
Ne félj "Apa" majd én vezetlek!
Valahol ott vagyok.
Hideg?
Kicsit, de nem hagyom ki.
Hát ez érdekesre sikerült.
Szagminta vétel.
Modellt állok.
Sziklát mászom.
Ennél nem igazán engedtek feljebb, pedig mentem volna.
Szép.
Kis pihenő.
Sajnos a képes beszámoló eddig tartott, az említett ok miatt.
Egyik nap meglepetést szereztek nekem "Anyáék". Én már az estei sétához készülődtem, amikor "Apa" hazaért a munkából, és készülődni kezdtek "Anyával", de nem sétához, hanem lementünk picit Fehérvárcsurgóra, hogy én víz mellett legyek. Esetleg vízben, persze szigorúan pórázon. A víz kicsit hideg volt nekem, de azért úsztam egyet-kettőt.
Aztán még itt nem ért véget a meglepetések sora: találkoztunk két fajtatársammal is, egy szép párral. Jó volt megismerkedni velük, kár, hogy messze laknak tőlünk.Szerettem volna szaladgálni is velük, de nem engedtek el "Apáék" hátha elmegyek körülnézni az erdőben. Sőt az úszást is kérdezték a kutyusok gazdái, hogy mennyire szeretem a vizet, mert ők elengedték szeretteiket, és csak a víz szélén játszottak. "Apa" elmesélte, hogy én bizony nem félek a víztől, sőt feltétel nélkül megyek bele. Ezért ezzel itt is csak pórázzal a nyakamba mehetek, nehogy Guttamásiról keljen összeszedni. Na mindegy, hát akkor úszunk madzagon.
Néhány kép az új ismerősökről:
Gomez
Molly
Szépek vagyunk!
Gomez bátrabb volt.
Molly nagyon félénk. pedig nem harapok.:-)
Aznapi utolsó meglepi, az éjszakát Mohán töltöttük.
Liza álmos...
de még érdeklődő.
Ez már itthon készült.
Édesen alszom "Anyán".
Valami kis betegséget is sikerült összeszednem Mohán, ugyanis hajnalban arra keltem, hogy találkozom a vacsimmal, de nem a szokott úton távozott, a pocim kicsit fájt, de más bajom nem volt. A kedvem nem változott, vidám voltam, tudtam "rosszalkodni" is. Szerencsére egy-két napon belül már semmi bajom nem volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése