Sziasztok!
BOLDOG
ÚJ ÉVET KÍVÁNUNK
Elég régen adat hírt magunkról. Tulajdonképpen
nem sok minden történt az elmúlt két hónapban. Ha csak az nem, hogy Ámos
reméljük kinőtte már magát, mert eléggé a „fejemre” nőtt. Suliba sajnos nem
tudtunk menni a hideg idő miatt. Ez kicsit meg is látszik a viselkedésünkön, na
nem nagyon, mert „Anyáék” figyelnek erre.
Az Álmos már egész jól hozzászokott, hogy
időnként egyedül vagyunk, bár még mindig csak a folyóson kapunk ilyenkor
elhelyezést. Álmos már nem nyavalyog, új „hobbit” talált ki, néha kicsit lerág
a valamelyik sarok tapétájából. Nem széles területen, csak a sarok élén.
Valószínűleg „Apa” figyelmét szeretné felhívni, hogy gyakorolja a tapétázást!
Én
szerveztem magamnak egy külön kirándulást. Persze, hol máshol, mint a réten.
Mint általában nem én voltam a hibás, hanem az őzek. Átjöttek a „rétemre” így
kénytelen voltam utánuk menni, hogy szóljak: ide ne járkáljanak át. Sajnos
hiába rohantam, és magyaráztam nem álltak meg. Pedig kitartóan szaladtam, és
óbégattam: át a réten, a kanálison, a vasúti síneken, a magas nádasba, ahol
valahogyan elakadt a nyakörvem. Ekkor tudatosult bennem, hogy mit tettem.
Megint ráhoztam „Anyára” a frászt. Ráadásul mozdulni sem bírok. Kezdem
pánikolni, de ekkor meghallottam „Anya” hangját, de csak annyit tudtam, hogy
kiabáltam neki: - Itt vagyok a nádasba! – A zöldség nagyon magas, így „anya”
nem látott, de szerencsére Álmos segített, ugyanis megtalálta a nyomom, és
elvezette hozzám „Anyát”. Nagyon-nagyon megörültünk egymásnak. Aznap én voltam
a világ legjobb kutyusa. / - A hangsúly az aznapon van!!!- „Apa” /
Az
ünnepek elteltek, kissé fárasztóak voltak. DE nagyon jó volt együtt lenni a
Családdal. Sajnos fényképek nem készültek, csak 25.-én a réten. „Mamiéknál”
egész jól elvolt a 3 kutya, bár a vége felé már mindenki fáradt volt, és ez a
viselkedésünkön is meglátszott.
Az ajándékoknak nagyon örültünk. Kaptunk sok
ajándékot: játékot, Álmos szép bilétát, és finomságokat!!!
12.31.-én végre eljutottunk kirándulni! Már
régen voltunk. Az uticél a Gaja-völgy, már szinte hagyományteremtő módon: ezen
a napon ide megyünk kirándulni. Az idő nagyon kegyes volt hozzánk, szépen
sütött a Nap, de a fagy szerencsére nem engedett fel nagyon, sok helyen fagyos
maradt a föld, a szél szinte nem is fújt, a Gajában
volt rendesen víz! Nagyon jól éreztük magukat! Azt hiszem a képek sokkal jobban
„elmondják”, mint én.
A friss levegő, a sok szag, a rohangálás
nagyon elfárasztott minket. Bár aki azt gondolja, hogy hazaérve már aludtunk
is, nagyon téved. „Anyáék” pakolászása, sütkérezése, a kellemes illatok nem,
vagy csak alig hagytak minket pihenni. Hiába a szilveszter már csak ilyen!
Így aznap nem is igen aludtunk, 01 óra körül
csendesedett el a lakás. „Anya” már előbb elment aludni, sajnos ő másnap ment
dolgozni.
Reggel mindenki fitt... rajtunk kívül.
Álmos kezd ébredni.
Szia "Anya"!
Rágjuk együtt szakkör.
Érkeznek a vendégek!
Uzsgyi köszönni!!
Kavalkád
A"sok lúd" esete.
Kissé homályos, de így is jól látszik, hogy nem mi nyertünk.
- Van nálad valami nekünk?- Álmos
Hát, őőő
Mindenki keres.
"Szülői" értekezlet.
