Liza-beagle: 2013

2013. január 19., szombat

2013

Sziasztok!

BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNUNK

Elég régen adat hírt magunkról. Tulajdonképpen nem sok minden történt az elmúlt két hónapban. Ha csak az nem, hogy Ámos reméljük kinőtte már magát, mert eléggé a „fejemre” nőtt. Suliba sajnos nem tudtunk menni a hideg idő miatt. Ez kicsit meg is látszik a viselkedésünkön, na nem nagyon, mert „Anyáék” figyelnek erre.

Az Álmos már egész jól hozzászokott, hogy időnként egyedül vagyunk, bár még mindig csak a folyóson kapunk ilyenkor elhelyezést. Álmos már nem nyavalyog, új „hobbit” talált ki, néha kicsit lerág a valamelyik sarok tapétájából. Nem széles területen, csak a sarok élén. Valószínűleg „Apa” figyelmét szeretné felhívni, hogy gyakorolja a tapétázást!

Én szerveztem magamnak egy külön kirándulást. Persze, hol máshol, mint a réten. Mint általában nem én voltam a hibás, hanem az őzek. Átjöttek a „rétemre” így kénytelen voltam utánuk menni, hogy szóljak: ide ne járkáljanak át. Sajnos hiába rohantam, és magyaráztam nem álltak meg. Pedig kitartóan szaladtam, és óbégattam: át a réten, a kanálison, a vasúti síneken, a magas nádasba, ahol valahogyan elakadt a nyakörvem. Ekkor tudatosult bennem, hogy mit tettem. Megint ráhoztam „Anyára” a frászt. Ráadásul mozdulni sem bírok. Kezdem pánikolni, de ekkor meghallottam „Anya” hangját, de csak annyit tudtam, hogy kiabáltam neki: - Itt vagyok a nádasba! – A zöldség nagyon magas, így „anya” nem látott, de szerencsére Álmos segített, ugyanis megtalálta a nyomom, és elvezette hozzám „Anyát”. Nagyon-nagyon megörültünk egymásnak. Aznap én voltam a világ legjobb kutyusa. / - A hangsúly az aznapon van!!!- „Apa” /

Az ünnepek elteltek, kissé fárasztóak voltak. DE nagyon jó volt együtt lenni a Családdal. Sajnos fényképek nem készültek, csak 25.-én a réten. „Mamiéknál” egész jól elvolt a 3 kutya, bár a vége felé már mindenki fáradt volt, és ez a viselkedésünkön is meglátszott.

Az ajándékoknak nagyon örültünk. Kaptunk sok ajándékot: játékot, Álmos szép bilétát, és finomságokat!!!

12.31.-én végre eljutottunk kirándulni! Már régen voltunk. Az uticél a Gaja-völgy, már szinte hagyományteremtő módon: ezen a napon ide megyünk kirándulni. Az idő nagyon kegyes volt hozzánk, szépen sütött a Nap, de a fagy szerencsére nem engedett fel nagyon, sok helyen fagyos maradt a föld, a szél szinte nem is fújt, a Gajában volt rendesen víz! Nagyon jól éreztük magukat! Azt hiszem a képek sokkal jobban „elmondják”, mint én.

A friss levegő, a sok szag, a rohangálás nagyon elfárasztott minket. Bár aki azt gondolja, hogy hazaérve már aludtunk is, nagyon téved. „Anyáék” pakolászása, sütkérezése, a kellemes illatok nem, vagy csak alig hagytak minket pihenni. Hiába a szilveszter már csak ilyen!

Így aznap nem is igen aludtunk, 01 óra körül csendesedett el a lakás. „Anya” már előbb elment aludni, sajnos ő másnap ment dolgozni.