Tél, hó

01.19.  Sajnos ismét kis technikai problémából adódóan a 2012.12.31.-es képekre még várni kell. Na nem lesz nagy durranás, hisz nem buli képek, inkább csendélet, és gaja-völgyi kirándulás.
Na, de térjünk rá erre a bejegyzésre: Végre havas telünk van, ráadásul nem olvad el két perc alatt, és végre együtt tud lenni a család is.
  Persze, ezek a havas napok nem mindig vidámak. Ugyan is Álmossal sokszor nem bírunk magunkkal. A szagoki, nyomok sokkal jobban megmaradnak, és hát mi kell egy vadászkutyának, és egy kamaszodó tökinek? Hát ez!! 
Nézzük, hogyan alakult a mai napi sétánk:

 A napot kemény "Anyai" szigorral kezdtük.

 Ugye látszik?

 Álmos az "Én itt sem voltam"-ot adja elő.

 Én vállalom a kutyák keserű sorsát.

 - Ugye milyen aranyos vagyok?- Álmos

 - Itt ügyesen....

 ... csak rágok.

 De, ha még egyszer lefényképezel, akkor...

 szépen nézek.

"Apa", és Liza.

  Most Álmos kapja a szigorú nevelést.

 Itt vannak a bizonyítékok

 Ezen nincs mit tagadni!

Álmos szélvész gyorsan felpattan az ágyra.

- Ezt nem kellett volna "Apa" - Álmos

Álmos a hogyan vegyük le "Anyát a lábáról" taktikát gyakorolja.

 És..................... Végre lent!

 Illetve fent!

 Mehetnénk már, bár Álmos nem így gondolta.

 Én megyek!

 Így könnyebb velünk bánni, Álmos szabadon.

 Végre én is, nagyon örülök neki, még ha a képen nem is látszik.

 Kezdődik a "Gyűrjük egymást" hadművelet.

Én húztam a rövidebbet.

 - Láttad?- Álmos

- Mit?

- Nem tudom!- Álmos

-Akkor jó!

 Anya! Kaját is adsz?

 Kapj el!

 Várj Álmos! Itt van valami!

Hagyjuk, inkább játszunk tovább!

 Hát persze! Ez nem maradhat le, a "fontos kép".

Úgy néz ki pofont kaptam Álmostól, pedig nem.

- Lassan mehetnénk.- "Anya", aki lépegetőst játszik.

 "Apa" Álmossal "tréningezik".

 Én addig kutatok.

Most a "Hogyan vegyük ki a kutya fogsorát"-ot adják elő.

 A menekülő ember.

- A zsákmány megszerezve! - Álmos

- Add vissza "Apa" - Álmos

 Talán sikerül a beállított kép. Mindenki "Apával" szemben. 

 Nem teljesen így gondolta.

 Na megint!

 - Értsd meg nem csinálják! - "Anya"

 Ez bezzeg megy!

 Monsieur Tök

 Játszunk még egy kicsit, mindjárt megyünk haza.

- Nekem ugatsz? - Álmos

 Kezd fázni a talpacskám!

- Te, Liza jól látom? - Álmos

 Aha! Szerintem menni akarnak "Anyáék"

Megyünk haza.

2013

Sziasztok!

BOLDOG ÚJ ÉVET    KÍVÁNUNK 

  Elég régen adat hírt magunkról. Tulajdonképpen nem sok minden történt az elmúlt két hónapban. Ha csak az nem, hogy Ámos reméljük kinőtte már magát, mert eléggé a „fejemre” nőtt. Suliba sajnos nem tudtunk menni a hideg idő miatt. Ez kicsit meg is látszik a viselkedésünkön, na nem nagyon, mert „Anyáék” figyelnek erre.

Az Álmos már egész jól hozzászokott, hogy időnként egyedül vagyunk, bár még mindig csak a folyóson kapunk ilyenkor elhelyezést. Álmos már nem nyavalyog, új „hobbit” talált ki, néha kicsit lerág a valamelyik sarok tapétájából. Nem széles területen, csak a sarok élén. Valószínűleg „Apa” figyelmét szeretné felhívni, hogy gyakorolja a tapétázást!

  Én szerveztem magamnak egy külön kirándulást. Persze, hol máshol, mint a réten. Mint általában nem én voltam a hibás, hanem az őzek. Átjöttek a „rétemre” így kénytelen voltam utánuk menni, hogy szóljak: ide ne járkáljanak át. Sajnos hiába rohantam, és magyaráztam nem álltak meg. Pedig kitartóan szaladtam, és óbégattam: át a réten, a kanálison, a vasúti síneken, a magas nádasba, ahol valahogyan elakadt a nyakörvem. Ekkor tudatosult bennem, hogy mit tettem. Megint ráhoztam „Anyára” a frászt. Ráadásul mozdulni sem bírok. Kezdem pánikolni, de ekkor meghallottam „Anya” hangját, de csak annyit tudtam, hogy kiabáltam neki: - Itt vagyok a nádasba! – A zöldség nagyon magas, így „anya” nem látott, de szerencsére Álmos segített, ugyanis megtalálta a nyomom, és elvezette hozzám „Anyát”. Nagyon-nagyon megörültünk egymásnak. Aznap én voltam a világ legjobb kutyusa. / - A hangsúly az aznapon van!!!- „Apa” /

 Az ünnepek elteltek, kissé fárasztóak voltak. DE nagyon jó volt együtt lenni a Családdal. Sajnos fényképek nem készültek, csak 25.-én a réten. „Mamiéknál” egész jól elvolt a 3 kutya, bár a vége felé már mindenki fáradt volt, és ez a viselkedésünkön is meglátszott.

Az ajándékoknak nagyon örültünk. Kaptunk sok ajándékot: játékot, Álmos szép bilétát, és finomságokat!!!

12.31.-én végre eljutottunk kirándulni! Már régen voltunk. Az uticél a Gaja-völgy, már szinte hagyományteremtő módon: ezen a napon ide megyünk kirándulni. Az idő nagyon kegyes volt hozzánk, szépen sütött a Nap, de a fagy szerencsére nem engedett fel nagyon, sok helyen fagyos maradt a föld, a szél szinte nem is fújt, a Gajában volt rendesen víz! Nagyon jól éreztük magukat! Azt hiszem a képek sokkal jobban „elmondják”, mint én.

A friss levegő, a sok szag, a rohangálás nagyon elfárasztott minket. Bár aki azt gondolja, hogy hazaérve már aludtunk is, nagyon téved. „Anyáék” pakolászása, sütkérezése, a kellemes illatok nem, vagy csak alig hagytak minket pihenni. Hiába a szilveszter már csak ilyen!

Így aznap nem is igen aludtunk, 01 óra körül csendesedett el a lakás. „Anya” már előbb elment aludni, sajnos ő másnap ment dolgozni.    

Reggel mindenki fitt... rajtunk kívül.

Álmos kezd ébredni.

Szia "Anya"!

Rágjuk együtt szakkör.

Érkeznek a vendégek!

Uzsgyi köszönni!!

Kavalkád

A"sok lúd" esete.

Kissé homályos, de így is jól látszik, hogy nem mi nyertünk.

- Van nálad valami nekünk?- Álmos

Hát, őőő

Mindenki keres.

"Szülői" értekezlet.

Felsős lettem!

Sziasztok!

Liza helyett ismét én jelentkezem.

Úgy tűnik, hogy túl vagyok az egyik biológiai megpróbáltatásomon: leváltottam a fogaimat. Nem mindegyiket volt könnyű elhagyni, bár volt, ami kiesett magától, volt, ami „Anyától” hullott el. / Mármint nem az Ő foga, hanem az enyém! /

11.04.-én délután iskolába mentünk, de csak mi ketten „Anyával”. Liza, és „Apa” otthon maradt. „Apának” halaszthatatlan Forma 1 nézése volt, így Liza otthon maradt vele. Gondolom, azért, hogy „Apa” ne féljen!

Az iskolában minden a szokott módon kezdődött, jöttek a társak, hozták a gazdikat. Egész sokan összejöttünk ismét. Aztán kezdődött a mi tanítási óránk. Éppen végeztünk a közömbösítési feladattal, amikor Ildikó / a tanító néni / szólt, hogy a haladók menjenek át az akadály pályára. Ők át is mentek, mire Ildikó szólt „Anyának”, hogy Mi is menjünk. Átkerültem a haladó csoportba!!! A tanító néni, azt mondta, hogy a kezdőben már nem fejlődöm, itt viszont igen, és nekem már ez kell!

Hát, mit mondjak?! Eléggé meglepődtem! Nagyon büszke voltam magunkra, és úgy láttam, hogy „Anya” is büszke. Ez nagyon jó érzéssel töltött el!

Persze az új kihívás nem riasztott el, és elég jól helyt állam a nagyok között. Legalábbis szerintem jól teljesítettem. Tudom öndicséret büdös, és már érzek is valamit, / „Anya”! Le kell mennem!! / de úgy gondolom, most lehetek kicsit nagy arc. Bocs!

Igaz, ugyan, hogy rettenetesen elfáradtam, az állandó koncentráció nagyon sokat kivett belőlem. Így nem csoda, ha hazaérve gyorsan üdvözöltem „Apát”, kicsit rágtam a műcsontomat, aztán lekapcsoltak!

„Anya” nagyon büszkén mesélte „Apának”, hogy haladó csoportos lettem Én is.

„Apa” kicsit hidegen hallgatta végig, kicsit úgy nézett ki mint a elmerült laposelem. Talán kedvetlen is volt, de éreztem rajta, hogy Ő is büszke rám! Sajnos ezt este nem tudtam megtárgyalni vele, mert elment dolgozni, de majd visszatérünk rá!