Találtunk bálákat!

 Sziasztok!

 Ismét jó sok idő eltelt az utolsó jelentkezésem óta, bár már valószínűleg mindenki ezt a rendszertelenséget.

A poszt képei július közepe után készültek. A "sétálós" rét mellett van egy kis rét, és itt pár napig kint hagyták a bálákat a tulajok. Ezeket látogattuk meg egy séta keretében. Az odajutás kicsit nehézkes volt, na nem nekem és Álmosnak, hanem "Anyáéknak". Ugyanis ők rövid cuccba jöttek, és helyenként térdig ért a csalán, így a vérkeringés javítás náluk megtörtént. 

  Én nagyon örültem, hogy végre bálázhatok, és Álmos is élvezte. Az én lelkesedésem egészen addig tartott míg két őz úgy nem gondolta, hogy meglátogat minket. Lehet, hogy régi ismerősök? Nem tudtam megállapítani, mert "Apa" nem engedett oda, pedig nagyon akartam menni. Érdekes, de Álmost nem érdekelték az őzek, igaz ő inkább ornitológus. Itt nekem véget is ért a felhőtlen séta, mert folyamatosan az őzeket lestem, akikről sajnos kép nem készült. Viszont rólunk igen:

Szerintetek mi történik? "Apa" kaját ad, vagy ..................?

Ott is maradt még bála.

 Álmos is élvezte a jobb kilátást.

Egész formás a srác.

Még így bála nélkül is.

Így ugorjunk fel rá.

Majd le, kár, hogy az Álmos fele lemaradt.

Bála hódítás más szögből.

A talajfogást még gyakorolni kéne!

Arra mentek az őzek, de nem látom őket.

Onnan jöttek.

Ha, de elmennék megnézni őket.

A pocaklakó szépen nő!

Figyelek..

hátha visszajönnek.

Neki mindegy, úgy sem érti, hogy az őz sokkal jobb, mint a fecske. Mármint kergetés szempontjából.

Ich bin schön

Sőt!

Nagyon!

Megnézzük mi van a csatorna partján.

Nem sok minden, de főleg meleg.

Álmos ismét parádézik.

Én addig pici bogáncsot gyűjtöttem.

Látszik?

Itt azét jobban. Mint afféle kitüntetésektől hemzsegő mellkas a nem is olyan régi időkből. Szerencsére könnyen lejött.

Néhány közös kép.

Kicsit oldalról.

Kicsit homályból.

És persze a kötelezőből.