Iszkán felmentünk a Kőasztalhoz, a kilátóhoz, kicsit ástunk is. Meg pici nézeteltérésem is volt Anoukkal.
Ugyanis az ásás közben túl érdeklődővé vált az ásatásom iránt, ezért kicsit összevesztem vele. Sajnos a nagy lendületben megsértettem a pofiját, ami kicsit vérzett is, de "harag" nem lett belőle. Ezt a kis incidenst leszámítva nagyon jó kirándulásunk volt. Bár meleg volt, de nem kánikula. Álmos is meglepően jól bírta a nehezebb terepet. Eddig még nem volt ilyenen. Komolyan mondom büszke vagyok rá! Jól fejlődik a srác! Lesz itt állóképesség, ha rajtam múlik!!
Igaz, hogy a végére mindenki elfáradt, legjobban persze a legkisebb, de még Mohán tudott szaladgálni, játszani velünk.
Akkor lássuk mindezt képekben:
Már indulhatnánk!
Álmos csöpp itatójánál. Persze a legfontosabb pózban.
Munka megosztás.
A MI családunk.
A kép számomra értelmezhetetlen.
Álmos már póráz nélkül. Én is ellenék így, valahol az erdőben!
A két gyermek.
VÍZ!!
KAJA!!
A Kőasztalon.
- Hol az az oroszlán?- Anouk
- Te láttad?- Anouk
- Lent sincs, megnéztem!- Anouk
- Gyere Álmos, ide elbújunk, hátha előjön. - Anouk
- Ha nincs sörényes, megpihenek "Apa" árnyékában. - Anouk
??????????!
A FŐNÖK
Én ások, Anouk figyel, Álmos hátvédet játszik.
- Még a nézésbe is elfáradtam.- Álmos
- Ott van oroszlán?- Anouk
- Megnézem.- Anouk
Addig kicsit körülnézek máshol.
Visszatérek az ásatásomhoz.
- Had segítsek, ott lesz az!- Anouk
Ebbe oroszlán? Majd, ha hozol!
Ebből kis nézeteltérés támadt, rá kellett szólnom oroszlán vadászunkra.
-Az oroszlán máshonnan érkezett, Lizának öltözve! "Ő nyert"- Anouk
Álmos pillanatnyilag nem elérhető, kérlek hagyj üzenetet.
Pihenésképpen "Apa" masszírozhat!
Anouk inkább elmegy aludni.
Csendes pihenő.
Hazafelé erre voltunk képesek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése