Liza-beagle: Eltelt pár nap

Nyár van, meleg, nem szeretem!

Az elmúlt napokban ismét nagyon meleg van, sajnos közel 40 C fok, néha kicsit több. Ezért csak reggel, és este lehet jókat sétálni, játszani. Bár én kivétel vagyok, mert van egy jó társam, akivel a lakásban is tudok játszani. Igaz, hogy nagy figyelmet igényel, vigyázni kell még rá, de azért birkózunk. Kezdünk egymáshoz szokni játék terén is. Igaz néha megfelejtkezem magamról, és kicsit durvábban játszom, úgy mint a nagy barátaimmal. Ilyenkor "Anya" rám szól, hogy ne szereljem az Álmost. "Apa" is szokott szólni, hogy hagyjam benne a "sípot" a kiskutyában.
Álmos nagyon aktív tud lenni, de hamar elfárad, ez mondjuk most nem baj. Ebben a hőségben úgy sincs sok kedvem játszani, de annyi mindig van, hogy kissé lefárasszam. Igaz, hogy engem is lefáraszt, de nem baj, nagyon jól érzem magam vele, igyekszem nevelni is.
A suliban jelenleg nyári szünet van, bemutatóra meg nem tudunk menni, mert "Anyáék" sokat dolgoznak. Bár mondták, hogy még pár nap és szabin lesznek, és utána is lazább lesz a "kötött programjuk".
Már alig várom, szeretnék már kirándulni. Az igaz, hogy az elmúlt egy-két hétben voltunk a tanösvényen kétszer is, ami jól esett, jött "Mami", Persó, Boji, Anouk de akkor "Apa" nem volt velünk. / Inkább elment dolgozni!! Mindig ezek a kifogások! / Jól éreztük magunkat, szaglásztunk, mármint mi kutyák, játszottunk, szaladgáltunk, kifáradtunk.
A minap Sárpentelén voltunk kicsit, ide már négyen mentünk: "Anya", "Apa", Én, Álmos. Régen voltunk itt, jó volt újra végig menni az ösvényen, Álmos is nagyon élvezte, jól ki is merültünk a végére, így nem volt gond otthon az alvással.
Este felé kijárunk a rétre, bár itt sincs hűvös, de szerencsére sok szúnyog, és kullancs sincs. Itt aztán nyargalászunk, birkózunk, és ami még nagyon fontos ásunk. Már Álmos is! Még nem olyan profi mint én, de még hozzá kell izmosodnia, és a technikáján is van mit csiszolni. Ha lesz elég időm megtanítom rendesen ásni!

Sziasztok Álmos vagyok. Liza engedélyt adott, hogy elmondjam itt az elmúlt napok tapasztalatait, történéseit az én szemszögemből. Liza már leírta a kirándulásokat, így én azokat kihagyom. Az ásási technika ellesése nem egyszerű, időnként jó adag földdel jár az arcomba, "Apa" legnagyobb örömére.
Más. Szobatisztaság: erről röviden csak annyit, hogy alakul. Sajnos a pisivel időnként gondok vannak, sokszor annyira játszom, vagy alszom, hogy arra eszmélek, hogy: - Gyorsan, igyekezzünk le, valaki!! Siessünk! - és, ha egy pillanat alatt nem vesznek fel, akkor marad az: - Á! Hagyd, csak mosd ki a szőnyeget!- Azért persze igyekszem a lehető legtöbbet kihozni magamból, de ez időnként folyadék formájában mutatkozik meg a lakásban.
A sétálás is okoz kis problémákat, ugyan is nem szeretem a pórázt, elmászkálok én vele, de ha csak van kedvem. "Anyáék" viszont úgy vannak evvel, hogy persze, csak amikor én akarom, de ők mondják meg, hogy mikor akarom. Úgyhogy séta közben szokott kisebb nézeteltérés lenni köztünk. Én elfekszem, ők felállítanak, és megyünk tovább, valahogy nagyon makacsok / bár ezt Liza is mondta, hogy a "Szülők" kicsit akaratosak /. Viszont póráz nélkül nagyon szépen közlekedem, ezt "Apáék" mondták.
De, tudom, hogy pórázon is meg kell tanulnom menni, igyekszem, bár sokszor elfelejtem.
Tudom, hogy a "Szülők" nem akarnak rosszat, és igyekszem én jó lenni, csak ez nem mindig megy. Remélem,, ezért még nem teszik ki a bundám, nagyon szeretem Őket, legszívesebben maradnék, de nem rajtam múlik.
/ Igaz, ugyan, hogy mondtam, hogy nem foglalkozom evvel, de csak eszembe jutott. /
A Lizával keresünk néhány képet: