"Tudtam, hogy aki kutyát tart, az kutyás lesz. Elkutyásodik. Kutyásokkal ismerkedik, kutyákról beszél, sőt kutyákkal beszél, kutyával fekszik és kutyával kel, kutyával álmodik: elkutyul."

PitaPata Dog tickers

PitaPata Dog tickers

PitaPata Dog tickers

PitaPata Dog tickers

2011. december 17., szombat

Túra Gánton

  "Apa" reggel ért haza a munkából. Ekkor még csak egészségügyi sétán voltam lent "Anyával". Legnagyobb megelégedésemre már ekkor megkaptam a reggelim, pedig csak nagy séta után szoktam. Na, nem bántam!
/ Hátha elfelejtik, és séta után is kapok. / 
  Amíg én jóízűen falatoztam addig "Anyáék" pakolásztak, nem igazán láttam, hogy mit, és nem is érdeket. A reggelim elfogyasztása után, gondoltam jöhet az indulás, ők is így gondolták. A gondolatot tett követte, az indulás megtörtént, csak sajnos nélkülem! Felháborító módon nem velem törődtek, hanem boltba mentek. Hát, jó legyen, csak nekem is hozzatok valamit.
  Szerencsére nem vásárolgattak sokáig, bár így is benne voltunk a délelőttbe mire ismét készülődni kezdtek. Játszó ruhát vettek, vizet, kaját pakoltak. Lehet, hogy végre lesz valami? Igen! Engem is felszerszámoztak. Elindultunk!
  Rövid autózás után megérkeztünk Gántra. Elhoztak Gántra, na nem a szociba, / bár "Apa" szerint, néha rám férne, vagy rá /  hanem a hegyre, az erdőbe.
Hú, de jó, itt fogunk kirándulni!
Az idő, bár felhős, kicsit párás volt, de nem hideg, kellemes kiránduló idő.
Néhány métert kellett sétálni az utcán, mire elértül az erdőt. Nekem már nagyon mehetnékem volt, és ez a viselkedésemen is meglátszott. "Anya" nehezen bírt velem az út elején, de aztán javult a helyzet, kicsit lenyugodtam.
  Sokat mászkáltunk, én persze végig szaglásztam. Régen voltunk már ilyen helyen, ahol ennyire változatos szagok vannak. Időnként annyira belefeledkeztem a szaglászásba, hogy még akkor sem emelten fel a fejem, mikor odahívtak magukhoz "Anyáék". Különlegessége volt a kirándulásnak, hogy még magaslesen is voltunk. A kisebbikre "Anyával" mentem fel, persze önerőből, és úgy is jöttem le. A magasabbikat "Apával" hódítottuk meg, ennek meredekebb volt a létrája, így kicsit nehezebben tudtam felmenni, de megmásztam. Lefelé pedig megengedtem"Apának", hogy lehozzon.
  Hamar elszaladt az a néhány óra, amíg itt voltunk, kár, hogy "Anyának" mennie kellett éjszakára, mert egyébként biztos maradtunk volna tovább. Igaz "Anyáékon" ekkor már látszott, hogy kissé fáradtak.
- Nem értem, hogy miért, én sokkal többet mentem, kicsit futottam is, a flexi adta határokon belül, magaslesre is sokkal több energiámba került felmenni, és mégsem vagyok fáradt.- Gondoltam, miközben bemásztam az autóba, és elhelyezkedtem. Elindultunk haza, ekkor már éreztem, hogy én is kicsit elfáradtam, de nagyon jó nap volt!
  Az élményemet képekben is szeretném bemutatni:

 
A település a hegyről.
Ilyen helyen szeretek kirándulni.
Egy fűcsomót keresek..
... EÜ pihenéshez.
Végezetem! "Apa" hol vagy már?
Szinte az egész fa mohás.
Ritkán volt ilyen magasan az orrom.
Ugye mondtam.
"Anya" próbálgatja a szobra talapzatát.
Ezt nekem is látnom kell.
Nők a csúcson!
Családi fotó.
 
Ez is, csak nem sikerült annyira jól.
"Anyával" a magaslesen. Egyenlőre a juti falat jobban leköt.
Most már szétnézek. Onnan jön a vad?
Kicsit elmerengtem.
Én már felértem, "Apa" is lassan.
Hát ez "jól" sikerült.
Sziasztok!
Innen is szép minden.
   Már indulunk haza.
Már álomországban járok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése