Ismét kimaradt egy kis idő. Nagyon sok minden nem történt velem. Bár november elején ismét sikerült "Apát" kirángatnom a hétköznapok szürke, unalmas perceiből. Történt ugyan is, hogy labdáztunk a kutyasétáltatón, én el voltam engedve, és lelkesen szaladgáltam a labdáért, és vittem vissza "Apának". Egészen addig, míg Tücsök nevű tacsi ismerősöm fel nem tűnt a színen. Ő nem akart semmit, sosem játszottunk, sőt a játékaimat sem vette el soha. Komótosan elballagott amellett a focipálya mellett, ahol labdáztunk. Én viszont nem éreztem biztonságban a lasztit, ezért kifutottam a pályáról, és gyorsan elástam a játékszert egy bokor alá. Nagyon jól sikerült, azóta sincs meg, pedig már többször keresték.
"Apa" megvárta míg végzek az ásási művelettel, és oda akart hívni magához, tőlem "szokatlan" módon nem reagáltam a hívásra. Persze messze nem hagytam el "Apát" csak tisztes távolságból figyeltem, nehogy itt hagyjon, de Ő elindult haza, én meg követtem, egy darabig. "Apa" eltűnt. Én pedig találkoztam egyik játszótársammal, Szamócával.
Gondoltam, amíg "Apa" kegyeskedik előkerülni, addig lekötöm magam, és játszunk egy kicsit. Így is történt, de, hogy "Apa" mikor, és hogyan került oda, azt nem tudom, csak arra eszméltem, hogy egyik pillanatban még Szamócát gyűröm, a másikban pedig már az eget bámulom, természetesen "Apa" hathatós közreműködésével.
Kicsit el is beszélgetett velem, hogy ezt már megint hogy képzeltem, meg ilyesmi. Elmondta, hogy kissé aggódott,nehogy kiszaladjak az igencsak forgalmas útra, és elüssön valaki. Aztán hogy számolna el egy keréknyomos, lapos Lizával?
Azt hiszem ismét jól kiszúrtam magammal, a póráz nélküli életnek annyi, ezt jól elintéztem.
A nap hátra lévő részében eléggé szigorúan fogott "Apa", hagyott időt átgondolni, mit is tettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése