Bocsi, de a nagy készülődésben elmaradt a jókívánság. Persze nem én készülődtem, én csak "segítettem". Nagyon izgalmas volt, folyamatosan mentem "Anya" után, hogy mit csinál: süt, főz, takarít. Néha nem annyira örült, hogy "felügyelem", de hát a kíváncsiság nagy úr! Kicsit "Apa" is segített, leginkább a sütit ellenőrizte, főleg a mákos kalácsot hogy jó e, bár ezt nyugodtan rám is bízhatta volna. Nekem jobb az érzékelésem, de sajnos nem tette
24.-én napközben is kettesben voltunk "Anyával", "Apa" már megint kivonta magát a munkából. Így nekünk kellett csomagolni is. Amíg "Anya" az ajándék csomagolójának egyik felét ragasztotta, addig én a másik felét bontottam. Nem örült neki! Ezért rövid időre kitett a szobából. Kicsit már fáradt voltam, elvégre egész nap nem aludtam, hiába, ilyen izgalmak mellett nem lehet.
Végre este lett, "Apa" is haza jött, illetve elmentünk elé, és haza kísértük.
Otthon újabb izgalmak következtek: ajándékozás. Végre engedéllyel bontogathatok! Kaptam egy új bilétát, nagyon szép, csont alakú, benne van a neve, és "Anya" telefonszáma, lecseréltük az itató tálkámat is. Azonkívül egy plüss kutyust is kaptam / A kutyus azóta drasztikus fogyókúrán esett át, hála Liza szakszerű módszerének. Csak ezt elfelejti megemlíteni a kicsi lány. "Apa" /, és egyéb játékot, kocka alakú, dobálni valót, amit persze már kicsit megrágtam. És nagyon fontos: Ünnepi kaját is kaptam!
Úgy látszik minden rosszaságom ellenére "Anyáék" nagyon-nagyon szeretnek. Persze én is őket!!
A karácsonyt is szeretem, lehetne többször is egy évben!
Az egész napi nem alvás, izgalom, az ajándékok bontogatása, és a játék kissé lefárasztott, de nem csak engem, hanem "Anyát" is. Ezére már az esti közös TV nézésnél bealudtam, és "Anya" is, "Apa" felügyelt ránk / késő este meccset nézett/ .
Időnként kicsit felnéztem, hogy meg van-e mindenki, mert olyan jó így együtt, az én kis családommal!!
Kezdődhet a tépés!
Mi ez?
Játék kutyus!
"Apa"! Játszani akarok!
Szólj rá "Anya"!
 | |||
| Hát ez mi? Egy labda szerű valami. |
Ugyan az másnap.
Kicsit egyedivé tettem.
Kedves olvasó! Feladat: Keress meg, hol vagyok?
Így van, a takaró alatt. Szerencsére nincs még szagos kép,
"Apa" szerint erős kutya pata szag volt itt.
"Anya" szép díszítése. Sajnos én nem segíthettem benne.
Ez is "Anya" érdeme!
A bilétám.
Csak a kép kedvéért van ennyire lent.
Na, ki a főnök?
Másnap még nem ért véget a meglepetések sora: elmentünk a "Mamiékhoz". Ott is sok finomság mindenhol, csak sajnos nem nekem. Ezt kicsit nehéz volt betartani, de mindig akadt valaki, aki látott, így nem tudtam csibészkedni. Jó akartam én lenni, de a nózimnak, és a pocimnak nehéz volt parancsolni, de azért sikerült. Ezt "Anyáék" is díjazták: kaptam husit, narancsot, persze nem sokat!Lassan sokan lettünk, én meg győztem örülni, olyan jó volt látni őket, már régen találkoztunk.
"Mamiéknál" is kaptam ajándékot. Nagy örömmel bontogattam a meglepetéseket: játékokat -> labdát, plüss nyuszit, kaját, rágcsa csontokat, Bojitól, Persótól / "Nagynéném", "Nagybátyám" / akkora csontot kaptam, hogy majdnem olyan hosszú, mint én. De megküzdök vele!
"Mamiéknál" a kis családi kör.
Kicsit kimerült vagyok.
Kényeztetésem fontos!
"Nagymami", és "Mami"
Látszik rajtam, hogy kicsit megviselt vagyok?
"Mamiéknál" is bontogathattam.
Kemény, tömör labda. Talán Liza álló is.
Ebbe mi lehet?
Kicsit vissza a labdához.
Kaja szagot érzek!
Hát szokott tévedni az én nózim?
Már félig kint a ...
milka nyuszi!
Ugye milyen szép, de még nem az igazi.
Kicsit alakítok majd rajta.
A maxi csont.
Megyek eldugom, mielőtt még valaki megrágja.
Ledőltem pár percre.
Talán alszom is kicsit.
Ha "Apa" hagyna.
EÜ sétára készülődünk Persóval, a "Nagybácsival".
 |
| Női részleg. |
