"Tudtam, hogy aki kutyát tart, az kutyás lesz. Elkutyásodik. Kutyásokkal ismerkedik, kutyákról beszél, sőt kutyákkal beszél, kutyával fekszik és kutyával kel, kutyával álmodik: elkutyul."

PitaPata Dog tickers

PitaPata Dog tickers

PitaPata Dog tickers

PitaPata Dog tickers

2011. december 15., csütörtök

Kis kirándulás II.

  Folytatom tovább a képek bemutatását.

Így mászom fára.
Valószínűleg valami nádi birka vedlett.
Úgy tűnik többen voltak.
Ezt is meg kell másznom.
Ugyan az a fa, csak a másik ága.

Innen sokkal jobban körül tudok nézni.
A komolyság minta példányai.
Mennék már! A leejtett juti falatért.
Ha van nálad kaja, akkor maradok.

2011. december 14., szerda

Kis kirándulás I.

 Az utóbbi időben, új helyekre járunk sétálni, játszani. Például a Sóstói tanösvényre. Szeretem, ezt az erdős, rétes területet. Nagyon jókat lehet itt kirándulni, szaglászni, picit futkosni, fára mászni. Sajnos egyenlőre hosszabb kirándulásokra nem tudunk menni, mert vagy "Anya" megy dolgozni, vagy "Apa" nincs itthon. Ha meg mind a ketten ráérnének az idő fordul rosszra.
 Bár, én ezeket a rövid kirándulásokat is élvezem.
  Íme: 

A tanösvény elején, indulásra készen.
Érdekes kép: mint két elveszett szerencsétlen.
Komolyra vettem, de így is SZÉP VAGYOK!
Itt még jó idő volt.
"Mamival" is voltunk.
Szerintem csak vakaródzom, vagy nem?
Nagyon szeret!
Arra kéne menni.
Szerintünk indulhatnánk.
Ösvény látogatás Boniékkal.
Ő is nagyon imád szaglászni.
Boni családja: Kriszta, és Tibi

2011. december 9., péntek

Felelőtlen tett

   Ismét kimaradt egy kis idő. Nagyon sok minden nem történt velem. Bár november elején ismét sikerült "Apát" kirángatnom a hétköznapok szürke, unalmas perceiből. Történt ugyan is, hogy labdáztunk a kutyasétáltatón, én el voltam engedve, és lelkesen szaladgáltam a labdáért, és vittem vissza "Apának". Egészen addig, míg Tücsök nevű tacsi ismerősöm fel nem tűnt a színen. Ő nem akart semmit, sosem játszottunk, sőt a játékaimat sem vette el soha. Komótosan elballagott amellett a focipálya mellett, ahol labdáztunk. Én viszont nem éreztem biztonságban a lasztit, ezért kifutottam a pályáról, és gyorsan elástam a játékszert egy bokor alá. Nagyon jól sikerült, azóta sincs meg, pedig már többször keresték.
"Apa" megvárta míg végzek az ásási művelettel, és oda akart hívni magához, tőlem "szokatlan" módon nem reagáltam a hívásra. Persze messze nem hagytam el "Apát" csak tisztes távolságból figyeltem, nehogy itt hagyjon, de Ő elindult haza, én meg követtem, egy darabig. "Apa" eltűnt. Én pedig találkoztam egyik játszótársammal, Szamócával.
 Gondoltam, amíg "Apa" kegyeskedik előkerülni, addig lekötöm magam, és játszunk egy kicsit. Így is történt, de, hogy "Apa" mikor, és hogyan került oda, azt nem tudom, csak arra eszméltem, hogy egyik pillanatban még Szamócát gyűröm, a másikban pedig már az eget bámulom, természetesen "Apa" hathatós közreműködésével.
   Kicsit el is beszélgetett velem, hogy ezt már megint hogy képzeltem, meg ilyesmi. Elmondta, hogy kissé aggódott,nehogy kiszaladjak az igencsak forgalmas útra, és elüssön valaki. Aztán hogy számolna el egy keréknyomos, lapos Lizával?
  Azt hiszem ismét jól kiszúrtam magammal, a póráz nélküli életnek annyi, ezt jól elintéztem.
A nap hátra lévő részében eléggé szigorúan fogott "Apa", hagyott időt átgondolni, mit is tettem.

2011. október 29., szombat

Mindennapok

   Az utóbbi napokban is szerveztem magamnak egy kis külön kirándulást, és új programot indítottam "Apának": -Ismerjük meg a réten túli területet is.-címmel. Nem díjazta az ötletem.
  Ugyan is megint győzött az orrom, csak ezúttal egyedül lógtam meg, Benny nem tartott velem, ő a réten maradt. Én viszont átfutottam a rét melletti vasúti töltésen, ahol egy kisebb rétet találtam, majd családi házakat. Ezen a területen szaladgáltam, és szaglásztam egy jó darabig. "Apa" is átjött, de a szag már megint győzött, így nem hallgattam rá. Ő vissza is ment a nagy rétre, én még maradtam, majd nem sokra rá én is követtem, de nem mertem odamenni hozzá rögtön. Láttam rajta, hogy mosolya nem igazán őszinte, bár elmondta, hogy örül, hogy nem lettem vonat matrica. Azért csak odamentem hozzá, kissé fáradt is voltam, és nagyon éhes, meg hát mégsem mehet haza egyedül.
  Azóta kissé keményebben fognak, mehetek ugyan elengedve, de csak addig, amíg figyelek a játékra, de ha kezd elkalandozni a figyelmem rögtön pórázra kerülök, "Anya" legalábbis ezt csinálta velem, gondolom "Apa" sem fog másként tenni. 
  Ráadásul tegnap doktornál is voltunk. Új fülcsepp kell nekem, na nem mintha ezután "jobban hallanék", de ami most van azt nagyon nem szeretem, külön tortúra mire a fülecskéimet kitisztítják. Nem szeretek doktorhoz járni, félek tőle, mindig csak molesztál, időnként még szurkál is, és a fenekembe is turkál. Hát csoda, hogy otthagyok egy kiskabátra való szőrt? Pedig most már nekem is kéne a hideg miatt.
  A doktor néni, miután agyon tapizott, adott gyógyszert a fülemre, és valami fürdetésről is beszélt, mert kis gombát fedeztek fel rajtam, amit nem tudni hol szedtem össze. Talán valamelyik magán túrám alkalmával szereztem be. Így arra is kaptam valamit. Ui: Nem akarok fürödni!
  Persze egész nap minta kutya voltam, hátha megúszom a kádat. Nem volt szerencsém, este "Anya" "tejszínhabos" Lizát csinált belőlem. És még a fültisztítást is megcsinálta, hát nem voltam tőle túl boldog, de nem volt annyira rossz. Ezek után gyorsan elaludtam, mielőtt még "Anya" kitalál még valami -"Csak neked akarok jót"- elfoglaltságot.