Június közepén, egyik este "Anyával" sétáltunk a kutyasétáltatón. Szerencsére találkoztunk régi ismerősökkel, én játszani kezdtem az egyik barátnőmmel. Közben Linda, az új ideiglenesen befogadott kutyusa Krisztának, kötekedni kezdett velem. "Anya" gyorsan ki akart venni a szituációból, de történt egy kis baleset, Linda kiszabadította magát Kriszti kezéből, és nekem ugrott, de úgy tűnt nem nagyon. A bal hátsó combimat, és lágy részt ért. A combimat inkább, picit véreztem is. Nagyon megijedtünk "Anyával", Krisztivel, sőt menni sem tudtam, ezért "Anya" vitt haza. Sajnos a sebem vérzett is. Otthon "Anya" lekezelte a sebem, adott fájdalomcsillapítót, Kriszti amint hazaért, már jött is át Tibivel beteglátogatóba. Felajánlották "Anyának", hogy elvisznek az ügyeletre, de Ő nem szerette volna, én meg pláne! Nem úgy néz ki, hogy súlyos lenne. Ugyan megdagadtak az érintett területek, és nehezen megyek, de ez ilyenkor természetes. Így kicsit megnyugodott mindenki, az ijedelem valószínűleg nagyobb volt, mint a baj. "Anya" azért velem aludt az éjszaka de csak azért, hogy jobban tudjon rám figyelni.
Másnap már jobban voltam, na nem az a gyorslábú Achilles, inkább földre szorult lajhár módjára közlekedtem. Így csak EÜ sétákat tettünk napközben. Délután kaptam ismét fájdalomcsillapítót, aminek köszönhetően kicsit élénkebb lett a mozgásom. Annyira, hogy este "Anyát" elkísértük egy darabon a munkába. Érdemes volt, mert ugyan is kaptam fagyit. Hát igen meleg van, és egyébként is a beteg kiskutyák ettől sokkal jobban gyógyulnak!
A hazafelé út már nem ment nagyon vidáman, a 20 perces utat majdnem 1 óra alatt teljesítettük "Apával", és most nem miatta! Nagyon elfáradtam, kedvetlen lettem csak aludni akartam, a kaja sem kellett. "Apa" kissé aggódott is éjszaka. Ami végül is zavartalanul eltelt. Viszont reggel észre vettem, hogy a combimon lévő sebből valami szivárog. A sérülés miatti bevérzés ürült. "Apa" megnézte, sajnos még azért volt benne bőven, lázam szerencsére nem volt, igaz kedvem sem. Végül "Anyával" úgy döntöttek, hogy el kell menni a doktorhoz, de mivel "Apa" elment dolgozni, "Anya" az apukáját kérte meg a szállításra, aki jött is. Pedig nem volt sürgős, nekem. Péntek lévén nem akartak így "hagyni" hétvégére. Már ismernek?
A doktornál: vizsgálat után kaptam tetanusz elleni oltást, antibiotikum tablettát, sebfertőtlenítőt, mert mint kiderült már hőemelkedésem van, a combimban pedig részleges izom szakadás.
Hát egy darabig vége az ugri-bugrinak, nem is igen kívántam. Viszont így suliba sem megyünk, ezt viszont sajnáltam, de ez van, gyógyulni kell.
A szombati napot Mohán töltöttük. nagyon sokat el voltam engedve, délután már kicsit játszottam is "Anyával, majd kicsit később "Apával" is.
Már javulok, mert jobb a kedvem, de még nem az igazi, ugyanis betegségem miatt nem hallok meg bizonyos dolgokat. "Anyáék" legnagyobb "örömére".
Vasárnap már szinte semmi bajom nem volt, kivéve, hogy napközben olyan meleg van, hogy még alvás körben is elfáradok! Azért reggel sétáltunk egy nagyot "Apával", este pedig "Anyával".
Otthon az ugrálás már jól megy, a kedvem is jó, lassan már megyünk kutyusok közé, aztán suliba.
Már nagyon várom, hiányoznak a barátok, barátnők: Boni, Zéna,Kifli, Beni, Trevor stb.....
Sajnos még suliba nem tudtunk menni, mert "Anya" olyankor volt nappalos,amikor menni kellett volna. Már lejárunk a rétre, ások, szaladgálok, ugrándozom, játszom a barátokkal. Lindával is ugyan úgy kijövök, mint a baleset előtt. Bár most ő szomorú, nem szeret városi kutyus lenni, remélem az ő gondja is olyan hamar a múlté lesz, mint az én bibim!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése