Régen voltunk doktornál

Június közepén, egyik este "Anyával" sétáltunk a kutyasétáltatón. Szerencsére találkoztunk régi ismerősökkel, én játszani kezdtem az egyik barátnőmmel. Közben Linda, az új ideiglenesen befogadott kutyusa Krisztának, kötekedni kezdett velem. "Anya" gyorsan ki akart venni a szituációból, de történt egy kis baleset, Linda kiszabadította magát Kriszti kezéből, és nekem ugrott, de úgy tűnt nem nagyon. A bal hátsó combimat, és lágy részt ért. A combimat inkább, picit véreztem is. Nagyon megijedtünk "Anyával", Krisztivel, sőt menni sem tudtam, ezért "Anya" vitt haza. Sajnos a sebem vérzett is. Otthon "Anya" lekezelte a sebem, adott fájdalomcsillapítót, Kriszti amint hazaért, már jött is át Tibivel beteglátogatóba. Felajánlották "Anyának", hogy elvisznek az ügyeletre, de Ő nem szerette volna, én meg pláne! Nem úgy néz ki, hogy súlyos lenne. Ugyan megdagadtak az érintett területek, és nehezen megyek, de ez ilyenkor természetes. Így kicsit megnyugodott mindenki, az ijedelem valószínűleg nagyobb volt, mint a baj. "Anya" azért velem aludt az éjszaka de csak azért, hogy jobban tudjon rám figyelni.
  Másnap már jobban voltam, na nem az a gyorslábú Achilles, inkább földre szorult lajhár módjára közlekedtem. Így csak EÜ sétákat tettünk napközben. Délután kaptam ismét fájdalomcsillapítót, aminek köszönhetően kicsit élénkebb lett a mozgásom. Annyira, hogy este "Anyát" elkísértük egy darabon a munkába. Érdemes volt, mert ugyan is kaptam fagyit. Hát igen meleg van, és egyébként is a beteg kiskutyák ettől sokkal jobban gyógyulnak!
  A hazafelé út már nem ment nagyon vidáman, a 20 perces utat majdnem 1 óra alatt teljesítettük "Apával", és most nem miatta! Nagyon elfáradtam, kedvetlen lettem csak aludni akartam, a kaja sem kellett. "Apa" kissé aggódott is éjszaka. Ami végül is zavartalanul eltelt. Viszont reggel észre vettem, hogy a combimon lévő sebből valami szivárog. A sérülés miatti bevérzés ürült. "Apa" megnézte, sajnos még azért volt benne bőven, lázam szerencsére nem volt, igaz kedvem sem. Végül "Anyával" úgy döntöttek, hogy el kell menni a doktorhoz, de mivel "Apa" elment dolgozni, "Anya" az apukáját kérte meg a szállításra, aki jött is. Pedig nem volt sürgős, nekem. Péntek lévén nem akartak így "hagyni" hétvégére. Már ismernek?
  A doktornál: vizsgálat után kaptam tetanusz elleni oltást, antibiotikum tablettát, sebfertőtlenítőt, mert mint kiderült már hőemelkedésem van, a combimban pedig részleges izom szakadás.
  Hát egy darabig vége az ugri-bugrinak, nem is igen kívántam. Viszont így suliba sem megyünk, ezt viszont sajnáltam, de ez van, gyógyulni kell.
  A szombati napot Mohán töltöttük. nagyon sokat el voltam engedve, délután már kicsit játszottam is "Anyával, majd kicsit később "Apával" is.
Már javulok, mert jobb a kedvem, de még nem az igazi, ugyanis betegségem miatt nem hallok meg bizonyos dolgokat. "Anyáék" legnagyobb "örömére".
Vasárnap már szinte semmi bajom nem volt, kivéve, hogy napközben olyan meleg van, hogy még alvás körben is elfáradok! Azért reggel sétáltunk egy nagyot "Apával", este pedig "Anyával".
Otthon az ugrálás már jól megy, a kedvem is jó, lassan már megyünk kutyusok közé, aztán suliba.
Már nagyon várom, hiányoznak a barátok, barátnők: Boni, Zéna,Kifli, Beni, Trevor stb.....
  Sajnos még suliba nem tudtunk menni, mert "Anya" olyankor volt nappalos,amikor menni kellett volna.  Már lejárunk a rétre, ások, szaladgálok, ugrándozom, játszom a barátokkal. Lindával is ugyan úgy kijövök, mint a baleset előtt. Bár most ő szomorú, nem szeret városi kutyus lenni, remélem az ő gondja is olyan hamar a múlté lesz, mint az én bibim!

Ovis bemutató Fülén

06.06-án Fülére mentünk a Dog Plusz bemutató csoporttal. Az ottani óvoda kicsiny "lakói" már vártak minket, és nagy-nagy szeretettel fogadtak minket, és ami még fontos fegyelmezettek voltak. Az udvaruk is szépen rendben tartott, kellemes környezet. Így kevésbé voltam ideges, de azért volt bennem feszültség!
A bemutatónk egész jól sikerült, a kutyasimogatást ugyan az elején kihagytuk, de a végén bepótolták a porontyok. A simogatáson kívül sétáltathattak is, persze kizárólag "Anya" segítségével. Becsületemre legyen mondva, egész jól bírtam a "kiképzést". Ildikó a végén meg is dicsért!
A bemutató végén még ajándékkal is kedveskedtek nekünk a kicsik: a kutyusok egy-egy zacskó jutifalatot kaptak, a gazdik jutisütit
  "Apa" pár képet csinált a bemutató elején, aztán megpróbált videózni, ami több-kevesebb sikerrel össze is jött. A kép, és hanghibákért előre is bocsi!!

A videó megtekinthető a videó tárban.

A képek:

Megérkezés utáni pakolászás.

Megbeszélés.

A közönség már várt bennünket.

"Előadás" előtti koncentrálás.

Bogár méltóságteljesen nézelődik.

Most is a bemutatkozással kezdtünk.

Aztán egy kis "körbe" simi jött.

Pár nap Mohán

  Május végén pár napot töltöttünk Mohán. "Anyáékra" már ráfért egy kis pihenő a munkahely, és a lakásfestés miatt. Bár ez utóbbiban tudtam volna segíteni, de valószínűleg más sem hiányzott volna nekik!
Ha jól számoltam "csak" három napot voltunk lent, de nagyon jó volt.
Persze ilyenkor "Anyáékkal" alszom éjszaka, ami miatt reggelente "Apa" szokott is "panaszkodni", hogy rugdalom, és már megint lefutottam rajta a martoni távot 2X. / - "Csak kétszer?"- Liza /
Nem tudom miért ilyen tápos, legalább érzi a törődést, bezzeg "Anya" fel sem ébred ilyen kis apróságokra.
  Természetesen kirándulni is voltunk, a cél most is a Gaja-völgy volt, csak most mentünk olyan helyen, ahol eddig nem. Jól sikerült, sokat mentünk, és még a sípályát is megmásztuk. Ez eléggé megterhelő volt a meleg miatt, szerencsére "Apa" eléggé jártas élő erő vontatásban, így bírtam vele a tempót, "Anyát" meg fent megvártuk. Sajnos ezekről nem készült kép, csak a telken néhány.
Erről jut eszembe, hogy gyermek napra kaptam egy kis medencét, amit fel is állítottak "Anyáék", egyenlőre még kicsit idegenkedem tőle, de majd megbarátkozom vele. Sőt még kis akadálypályát is "kaptam", így tudtunk gyakorolni. A szlalom nem mindig sikerült, de dolgozunk rajta!
  Hamar elment ez a pár nap, remélem nemsokára ismét kint lehetünk.

 Ismerkedem a medencémmel.

 Inkább kimennék.

 Vagy nem?

 Gyakorlunk "Apával"

 Támadom a raklap várat!

 Bújócska, vagy akadály ugrás?

 Fejvesztve rohanok.

 A legfontosabb kép! / A szlalomnál végig magyaráztam "Apának" /

 Magánszám, ilyen feladat nem volt.

 Aki vizuális típus, most láthatja milyen szépen ugrom. Segítek.....

 .... ilyen lesz a vége!

 Már reggel van?

 Na ne!

 Ha kész a kajám, szólj!

Vigyázok, hogy "Anya" jól aludjon!

Gárdonyi bemutató

05.27.-én vasárnap Gárdonyba mentünk gyermeknapi rendezvényre bemutatót tartani. Szerencsére az idő nagyon jó volt.  "Apa" csodálatos képességei ellenére is hamar odataláltunk, bár a "kötelező" egy eltévedés megvolt. Nézzük el neki, öregszik!
Na, de térjünk vissza a bemutatóhoz. Megérkezésünk után, gyors üdvözlés a többiekkel. Majd a kutya simogatás nevű program következett. ez nem tartozik a kedvenceim közé, de majd megszokom.
Ezután kis technikai megbeszélést követően elkezdtük a bemutatót.
Ezt ismét képekkel szeretném bemutatni:

A Velencei-tó, a part még üres.

Milkáékkal lelkiekben készülünk a bemutatóra.

Boni "tiszta ideg".

Kezdődik a gyömöszkölés. Ez nem tartozik a kedvenceim közé.

Bogár bírja a gyűrődést.

Milka is.

Boni "jó formát" mutat!

Rajtam nem a lelkesedés látszik.

Vigasztalás.

Boniról ismét fontos kép.

Kicsit pihenünk.

Majd ismét vissza a tömegbe.

Lassan kezdünk, technikai megbeszélés. Én mintaszerűen ülök.

"Apa" öccse, és az ő párja.

Már kezdenénk.

 Ildikó, a tanárnéni.

 Felsorakozunk.

 Mindjárt kezdünk.

 Először a formagyakorlatok.

 Kissé melegem volt.

 Egyedi gyakorlatok, bemutatók.

 Igy is lehet akadályt ugrani.

 Én már itt vagyok.

 Szabadon követés.

Szépen fekszem, talán kicsit így is maradnék.

 Nem lehet, pá-pá gyakorlat jön.

 Valami beszorult a fogam közé?

 Még mielőtt "Anya" megeszi a jutifalatom, megelőzöm!

 Mindjárt jövök "Anya", csak ezt összeszedem, nehogy meghangyásodjon. / valaki jutifalatot hagyott el /

 Ildikó egyéni bemutatója