A nyúl volt a hibás! 02.07.

  Be kell valljam, mióta leesett a hó kicsit megváltoztam. Fokozottabban figyelek a szagokra, a mozgásokra, és bizony olykor-olykor elfeledkezem magamról. Sajnos most, a nagy fagy miatt nem lehet pockokra, egerekre vadászni, ásni, a játék sem mindig érdekel, pláne hosszú ideig, és ilyenkor győznek a szagok.
 Ebben az évben már három "feledésem" is volt. Az első kettő nem volt olyan vészes, hamar meglettem. A harmadik már "jobban" sikerült.
 Történt ugyan is, hogy "Anyáékkal" mentünk, szokás szerint a rétre. Játszani nem sok kedvem volt, ugyanis a réten, a hóban sokkal izgalmasabb lehetőség volt: nyomolvasás. Ebben nem vagyok rossz. Találtam is hamar egy nyuszi nyomot, amely a töltés felé vezetett. Erről "Anyáék" "lebeszéltek. Otthagytuk a nyomot, és hátrébb mentünk, itt kicsit játszottunk, de nem sokáig. Hamarosan megjelent Benny, és  nekem oda kellett rohannom. Gyors üdvözlés után, mivel "Anyáék" messzebb voltak, megmutattam a barátomnak a nyuszi nyomot. Hát, ezt nem kellett volna! Megint győzött az orrom! Így elindultam a nyomon. "Apáék" állítólag igencsak kiabáltak nekem, de én nem hallottam. Sőt valószínűleg látni sem nagyon láttam, mert a töltés oldalán, ahol nagy volt a hó, nem vettem észre, hogy ott nincs part, csak összehordott hó, így hatalmasat estem. A hátsómra, fájt is a farkincám pár napig, persze a pocimra is szereztem pár emléket. Bár ekkor nem törődtem velük, jobban érdekelt hol van a tapsifüles. Nem találtam meg, de sikerült felriasztanom három őzet. Kicsit megfuttattam őket. Át a csatornán, a réten, egészen a házakig, majd vissza rohantam. Végig rohantam a vasúti töltést is, és azon túl a nádast is végig néztem, többször is, de nyuszi nem volt. Jó ideig kerestem, mígnem nagyon elkezdtem fázni, és kapcsoltam, hogy ismét elhagytam "Anyáékat". Akik végül is ott voltak körülöttem, csak én nem vettem észre őket. "Apához" nem mentem oda, de "Anyához" igen.
Hazafelé elmondták, hogy mennyire aggódtak értem, ebben a nagy hidegben akár meg is fázhattam volna. Sőt miután mindketten mentek éjszakára dolgozni, mi lett volna velem?
Nagyon szégyelltem magam!
Otthon átnéztek "Anyáék", nagy sérülésem nem volt, csak az említettek. Ekkor már nagyon álmos voltam, fájt a pocin, és a farkincám, amit fel sem tudtam emelni. Mire elaludtam volna, készülni kellett, mert indultunk, én "Mamiékhoz", "Anyáék" dolgozni.

Egy kis hókupac.

Itt még okos voltam.

Látod?

A hó, szeretem.

"Apa" remetének öltözött.

Ki gondolta volna, hogy pár perc múlva...

... messze leszek.

Még én sem!

Muszáj kinagyítani?    / - Így jobban látszik, hogy majdnem orra buksz! -"Apa" /

Kicsi labdázás.

A pocin két nappal a "buli" után.

A foltok még látszanak.

A fájós antennám.

Ennél nem sokkal tudtam feljebb emelni.