Megérkezésünk után már alig vártam, hogy kiszállhassak az autóból, nagyon mehetnékem volt, több okból is, de főként szaglászni, mászkálni akartam. Gyors készülődés, és már mehettünk is. A hegyoldalon nem volt fa, sőt kisebb bokrok is csak elvétve akadtak. Meglepetésemre "Apa" elhozta a hosszú pórázt, és fel is került rám. Soha nem örültem neki ennyire, mint most. Nagyon jó volt szabadabban rohangászni, persze a rövidebb is jó, főleg fás területen, de ez más. Rettenetesen élveztem. "Anyáék" is jól érezték magukat, hamar elrepült a túrára szánt idő, sajnos, de indulni kellett vissza az autóhoz. Ez a vissza út kissé kalandosabbra sikerült a kelleténél, ugyanis valami csúszós, ragadós, vöröses, sárgás talajú területre sikerült keverednünk. Ami ugyan az én lábacskámra nem, de "Anyáék" cipőjére annál inkább kérezkedett. Jó pár perces mászkálás után sikerült kikecmeregnünk innen. Tehát irány haza. Már egyébkéni is kicsit kezdtem fázni, és az autóban tűnt fel, hogy mintha kicsit fáradt is lennék.
Megérkeztünk, "Apa", jó lenne, ha kivennél!
Már nagyon mehetnék.
Na, végre! "Anya" a "megmentőm".
Árnyékos helyen még fagyos volt a föld, és a fű deres.
Inkább szaladnék.
Például így!
Élvezem a szép kilátást.
Végre egy jó kép "Apáról".
Jé, még egy! Röpke egy év alatt kettő! Sok lesz!
Itt már élvezem a hosszú /20 m./ pórázt.
Kissé fúj a szél, de élvezzük a Napot.
Ugye milyen szép!
Ott volt a ragadós rész.
 |
| El tudnék itt éldegélni. |
Az emlékmű.
Nem hagyhattam ki...
muszáj volt megmászni őket.
Jókat lehetett itt rohangálni.
Lenyűgözött a táj.
Sajnos oda nem mentünk fel.
Mehetek?
Támadás!
Bujocska.
Ugye milyen szép "Anya"?
Megyünk ragadni.
Azért mind a hárman ráfértünk.
A legfontosabb is megörökítve! Kitalálod?
Szerintem önmagáért beszél a kép.
Ez is.
Ott lent az autónk.
Kicsit közelebb hozva.
Már indulunk haza.
Pedig maradnék még.
Csak kicsit alszom előtte.
Kérem ne zavarj!
Még nem vagyok elérhető!
Délután már sokan dobálták a durrogó valamiket, "Apáék" mondták, hogy petárdák, és biztos lesz tűzijáték is, fényes villanások az égen. Ezek a durranások kicsit ugyan zavartak, de "Anya" mondta, hogy igen büszke rám, hogy ilyen jól viselem. Tavalyról kicsit emlékszem rá, hogy akkor is volt ilyen, akkor sem féltem tőle.
Este kísértük "Apát" dolgozni, ekkor már nagyobb volt a hangzavar, de szerintem egész jól viseltem. Sőt "Apáék" szerint is, főleg akkor dicsért meg, amikor nem messze tőlünk lőtték fel a tűzijátékot, és én szinte csak néztem, picit ugyan megijedtem az elsőnél, de ennél több nem történt. "Anya" szerint hazafelé is jól tűrtem a "kiképzést".
Szóval eltelt egy év, így hát:
BOLDOG ÚJ ÉVET MINDENKINEK!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése