"Tudtam, hogy aki kutyát tart, az kutyás lesz. Elkutyásodik. Kutyásokkal ismerkedik, kutyákról beszél, sőt kutyákkal beszél, kutyával fekszik és kutyával kel, kutyával álmodik: elkutyul."

PitaPata Dog tickers

PitaPata Dog tickers

PitaPata Dog tickers

PitaPata Dog tickers

2012. január 10., kedd

Beteg napjaim

  Az eset 6.-án, pénteken kezdődött, Kicsit borongós esős idő volt, ráadásul a szél is nagyon fújt. Kicsit ugyan éreztem az idő hatását, de különösebben nem zavart, jókat játszottunk "Anyáékkal", majd  Bennyvel a réten, és persze jót ástam is. Szombaton reggel kissé nehezen keltem fel, nem is igazán értettem, hogy "Apa" mért ébreszt fel hajnalban. Nem tud aludni? Akkor legalább engem hagyjon, én tudok. Ekkor már "Anya" is fent volt, készülődéséből tudtam, hogy itt fog hagyni minket, elmegy dolgozni. 
"Apa" kirámolta Lizácskát ágyból, és "Anya" ruhát adott rám. RÁM!!! Azt mondják nagyon csinos vagyok benne, szerintem enélkül is, sőt! Na, mindegy felöltöztettek, lementünk. Először kicsit nehezen tűrtem, majd később ugyan így. Gyorsan elvégeztem a dolgom, és "szóltam" "Apának" hogy mehetünk haza, de nem mentünk, megvártuk "Anyát", és kicsit elkísértük a munkába vezető úton. // Út a munkába. //
Hazafelé már kicsit nehezen mentem, nem volt kedvem semmihez, fáradtnak éreztem magam, aludni akartam. Így mikor hazaértünk, gyorsan bevackoltam magam az egyik fotelba, és elaludtam. / "Apa" már ekkor gondolta, hogy nincs velem minden rendbe. / 
  "Apa" nemsokára elment pár órára valahová / - közgyűlni horgászékhoz- "Apa" /, de előtte adott enni, megnézte, hogy nem vagyok-e lázas, és, hogy itthon merjen-e hagyni. Itthon mert. Én csak aludtam a fotelban, itt is fogadtam, amikor megjött. Egész nap bágyadt voltam, csak aludtam, nem volt kedvem játszani sem fent, sem lent. 
Az esti sétához "Anya" vitt le, "Apa" nem válalta a feladatot, inkább elment dolgozni. Mi találkoztunk Bennyékkel, és jót játszottunk, igaz csak pórázon, de ez most így is jó volt.
Hazaértünk, és "Anya" szakadár terroristának öltözve, alaposan megfürdetett. Ezt a tortúrát mindig "szeretem"!
Az éjszakát nehezen töltöttem, persze emiatt "Anya" sem pihent sokat. Állandóan vakaróznom kellett, nem találtam a helyem, nyugtalan voltam. Csak valamikor hajnalban tudtam keveset aludni.
Napközben sem voltam túl jól, bár, amikor kimentünk a tanösvényre, ott jól éreztem magam. Délután ismét tudtam kicsit pihenni, de estefelé már egyre jobban viszkettem, és olyan furcsa érzés volt a pofimon, egyre kisebb résen láttam ki. Elkezdett felpuffadni a fejem. "Anya" már ekkor biztos volt benne, hogy az új samponra vagyok allergiás. Tiszta vízzel ugyan lemosott, és kaptam valami keserű gyógyszert / Ca-Mg "Apa" / . Ettől jobb lett, sokkal kevesebbet vakaróztam. A pofim is lappadt.
Az éjszakát "Mamiéknál" töltöttem. Sajnos nem úgy sikerült, ahogy terveztük, sokat bolyongtam, általában a fürdőben találtam kis nyugit magamnak. Itt volt a leghűvösebb. Éjszaka aránylag keveset vakaróztam, de nyugtalan voltam, és "Nagymamiék" sem tudtak rendesen pihenni miattam. Ezúton is bocsi "Nagyiék"!!!
Reggel ismét gyógyszert kellett letuszkolni a torkomon, mert most a testem kezdett hólyagosodni. A gyógyszer után ismét jobban lettem. De, hogy én ezt már hogy utálom! Mikor lesz már jobb? Nyűgös vagyok, nem akarom ezt!
Megjöttek "Anyáék", talán otthon még jobban leszek. Irány haza! De, nem doktorhoz mentünk. Hát, ez csodás! Még valami?
A doktor néni nagyon kedves volt, őt már ismerem, de akkor is félek tőle. Bár éreztem, hogy most nagy szükségem van a segítségére, de a becsületem megvédése miatt kellett picit bújni "Anyához". Illetve nem picit, mert mindig felmásztam a karjaiba a vizsgáló asztalról. Jött a kedvencem, az injekció, de a doktor néni úgy adta be, hogy alig éreztem. Végeztünk, most már tényleg megyünk haza!
  A hazafelé vezető úton már kezdtem kicsit jobban lenni, otthon kaptam ismét tablettát, és persze finom kaját. Már kevésbé viszkettem, ezért jól is aludtam, először a kanapémon, majd egy jó órát "Apa" ölébe. Álítása szerint horkoltam is, de szerintem megártott neki az olvasás!
Délután lementünk a rétre, és jót játszottunk, és riogattuk a pockokat Bennyvel. Úgy tűnik, hogy meggyógyultam. A közérzetem is nagyon jó, és ismét tudok rosszalkodni. Mindenki örömére!?!?    
A hétfő éjszakát teljesen átaludtam, nagyon jó volt, ki tudtam magam pihenni, és a család is!

Itt még nem vagyok beteg, csak fáradt.
Úgy, mint kicsinek, csak "Apa" lába nem nőtt.

Visszamentem gyereknek.
Nagyon jó nekem itt.

Kissé közeli lett.
Így jobb!
Amíg nincs szagos kép, addig jó!!!! /-"Apa"-/
Itt már dagadok!
Nem is kicsit.
Megérthető, hogy nem voltam vidám.
Itt már igen!
Ez bosszút kíván "Apa"!!
Kukucs!
Újra a régi vagyok!

2012. január 1., vasárnap

Évzáró kirándulás

  12.31.-én délelőtt ismét kirándulni mentünk "Anyáékkal". A célállomás Gánt volt, de nem múltkori túra útvonalon mentünk, most a másik oldalt jártuk be. Az idő szerencsére jó volt, napos, nem hideg, bár kissé szeles,szóval jó kiránduló idő.
  Megérkezésünk után már alig vártam, hogy kiszállhassak az autóból, nagyon mehetnékem volt, több okból is, de főként szaglászni, mászkálni akartam. Gyors készülődés, és már mehettünk is. A hegyoldalon nem volt fa, sőt kisebb bokrok is csak elvétve akadtak. Meglepetésemre "Apa" elhozta a hosszú pórázt, és fel is került rám. Soha nem örültem neki ennyire, mint most. Nagyon jó volt szabadabban rohangászni, persze a rövidebb is jó, főleg fás területen, de ez más. Rettenetesen élveztem. "Anyáék" is jól érezték magukat, hamar elrepült a túrára szánt idő, sajnos, de indulni kellett vissza az autóhoz. Ez a vissza út kissé kalandosabbra sikerült a kelleténél, ugyanis valami csúszós, ragadós, vöröses, sárgás talajú területre sikerült keverednünk. Ami ugyan az én lábacskámra nem, de "Anyáék" cipőjére annál inkább kérezkedett. Jó pár perces mászkálás után sikerült kikecmeregnünk innen. Tehát irány haza. Már egyébkéni is kicsit kezdtem fázni, és az autóban tűnt fel, hogy mintha kicsit fáradt is lennék.
 Megérkeztünk, "Apa", jó lenne, ha kivennél!
 Már nagyon mehetnék.
 Na, végre! "Anya" a "megmentőm".
 Árnyékos helyen még fagyos volt a föld, és a fű deres.
Inkább szaladnék.
 Például így!
 Élvezem a szép kilátást.
 Végre egy jó kép "Apáról".
 Jé, még egy! Röpke egy év alatt kettő! Sok lesz!
 Itt már élvezem a hosszú /20 m./ pórázt.
 Kissé fúj a szél, de élvezzük a Napot.
 Ugye milyen szép!
 Ott volt a ragadós rész.
El tudnék itt éldegélni.
 Az emlékmű.
 Nem hagyhattam ki...
 muszáj volt megmászni őket.


 Jókat lehetett itt rohangálni.
 Lenyűgözött a táj.
Sajnos oda nem mentünk fel.

 Mehetek?
 Támadás!
 Bujocska.

 Ugye milyen szép "Anya"?
 Megyünk ragadni.
 Azért mind a hárman ráfértünk.
 A legfontosabb is megörökítve! Kitalálod?
Szerintem önmagáért beszél a kép.
 Ez is.
 Ott lent az autónk.
 Kicsit közelebb hozva.
 Már indulunk haza.
 Pedig maradnék még.
 Csak kicsit alszom előtte.
 Kérem ne zavarj!
Még nem vagyok elérhető!


  Délután már sokan dobálták a durrogó valamiket, "Apáék" mondták, hogy petárdák, és biztos lesz tűzijáték is, fényes villanások az égen. Ezek a durranások kicsit ugyan zavartak, de "Anya" mondta, hogy igen büszke rám, hogy ilyen jól viselem. Tavalyról kicsit emlékszem rá, hogy akkor is volt ilyen, akkor sem féltem tőle.
Este kísértük "Apát" dolgozni, ekkor már nagyobb volt a hangzavar, de szerintem egész jól viseltem. Sőt "Apáék" szerint is, főleg akkor dicsért meg, amikor nem messze tőlünk lőtték fel a tűzijátékot, és én szinte csak néztem, picit ugyan megijedtem az elsőnél, de ennél több nem történt. "Anya" szerint hazafelé is jól tűrtem a "kiképzést".
  Szóval eltelt egy év, így hát:
BOLDOG ÚJ ÉVET MINDENKINEK!!