Ismerkedés a vizzel

  A cím kis magyarázatra szorul. Nem arról van szó, hogy eddig nem ismertem, dehogynem! Sőt mióta együtt vagyunk "Anyáékkal" rendszeresen gondoskodnak róla, hogy ne felejtsem el milyen is az, amikor csupa nedves a bundám, de amíg ez eddig csak a kádban történt meg, / az esőt, és a havat leszámítva / most a szabadban is. Persze a pocsolyákat ismertem eddig is. Séták alkalmával sokat találkoztam vele, és a réten is, ahová lejárunk, ott is sok ilyen van. Természetesen séták alkalmával nagyon vigyázok arra, hogy lehetőleg ne lépjek bele a vízbe. Viccelsz, még a végén nedves lesz a lábacskám!  Csak, akkor megyek bele, ha nincs más választásom, de ekkor is "lábujjhegyen" közlekedem benne. Egy olyan méltóságteljes hölgy, mint én vigyáz arra, hogy ne legyen vizes.
Játék közben: az más olyankor nem érdekel, elvégre majd megszáradok! Amit persze "Anyáék" nem is szoktak szó nélkül hagyni, ilyenkor hallgathatom, hogy:- Bezzeg az utcán még az esőcseppet is kikerülném, ha lenne rá lehetőségem!
  Most, hogy végre jó idő van, tudunk hosszabb kirándulásokat is tenni a környező vizek partján.
"Apáék" szeretnék, ha megismerkednék az ilyen vizekkel, elvégre milyen vadászkutya az amelyik nem megy bele a vízbe. Én nem féltem tőle, csak eddig olyan hideg volt, és meg kellett barátkoznom az új közeggel. Először csak kis folyóvízhez vittek / nem a csaphoz!/, aztán egy kisebb tó következett, majd egy jó nagy, de egyik helyen sem féltem! Sőt nagyon élveztem is, a végén már ha kellett, ha nem benne voltam!
Néhány kép, ahogy össze barátkozom a vízzel:

 Ebbe kell bele mennem?

 Ja, hogy csutkáért? Már ott is vagyok!

 Azért csak óvatosan!

Kicsit álmos vagyok.

 

Itt már vizes is.

 Vízi kutya.

 Kicsi vagyok, vizes vagyok, álmos is, DE nagyon boldog!!