Az eset ott kezdődött, hogy „Anya” anyukájáéknál töltöttem az éjszakát. Szeretek itt lenni, „Mami”, és „Nagymami” is szeret engem, nagyon jól elvagyunk.
Most viszont nem erről szeretnék írni, hanem a napi „jó" cselekedetemről.
„Anya” reggel jött értem, hogy megyünk haza. Állítása szerint a problémák már itt kezdődtek velem. Hazafelé, az egyik utcában, a házak udvarában lévő kutyák elkezdtek kiabálni velem, én viszont szerettem volna játszani velük. Úgy éreztem, hogy ezt lehet, sajnos „Anya” másként gondolta. Először csak szóval próbált csitítani, hogy csak a fél várost keltsem fel az ugatásommal, én viszont húzni, és ugrálni is elkezdtem. Nem igaz, hogy nem játszhatok velük! De, igaz!
Mentünk tovább. Kissé túlfeszíthettem a húrt, és „Anya” idegeit, mert az utolsó háznál, a tombolásomból az térített vissza, hogy az oldalamon fekszem. Így már reggel összevesztem „Anyával”, pedig nem akartam, csak játszani szerettem volna.
Az út további részében már jól viselkedtem. Délelőtt úgy volt, hogy kirándulni megyünk, de sajnos eleredt az eső, így maradt az alvás.
Ébredés után irány a rét, kicsit vizes, de majd megszáradok. Mielőtt elindultunk, „Apa” mondta, hogy, ha megint rossz leszek pumanyomos lesz a fenekem, utalva rá, hogy az popsim, és az ő cipője kontaktusba kerülhet egymással. Kifele menet egész ügyesen viselkedtem, mindent megcsináltam, amit kell. Leértünk a rétre, s lekerült rólam a póráz. Kicsit gyakoroltuk a „gyere ide” koreográfiát, majd mehettem szaglászni. Hát találtam is szagot, mégpedig az egyik barátomét, Bennyét. A szag nagyon friss volt, így tudtam, hogy még itt van valahol, csak meg kell találnom. Hamar rá is akadtam a helyes nyomra, és őrült futásba kezdtem, hogy minél előbb találkozhassak vele. Gondoltam, játszunk egy jót. „Anyáék” hiába kiabáltak, erre sajnos nem tudtam reagálni, elvégre két irányba még én sem tudok futni. Igyekeztem hát tovább Bennyhez, úgy hittem, hogy lehet, mert eddig is játszhattunk. Igaz, hogy máskor nem „szöktem” le emiatt, de egyszerűen nem tudtam ellenállni a kísértésnek.
Odaérve Bennyhez, láttam, hogy meg van kötve, Józsi, a gazdi pórázra vette őt. Hát, így nehéz lesz játszani! Azért megpróbáltam, először nem értettem, hogy gazdija miért csak rövid pórázra hagyja az én barátomat, de amikor leguggolt, és megfogta a nyakörvemet, rájöttem, hogy átvertek. „Fogságba” estem. Közben „Anyáék” is odaértek. Nem mondhatnám, hogy felhőtlen volt a mosolyuk, sőt mérgesnek tűntek. Megköszönték Józsinak, hogy visszatartottak engem. Benny gazdája elmesélte, hogy mikor annyi idős volt az ő kutyusa is végig „játszotta” ezt. Nehéz hónapok voltak számukra, de úgy tűnik már vége.
Micsoda „gyönyörű” kilátásaim vannak! Pedig, én úgy érzem, hogy nem csinálok rosszat.
Szóval „Anyáék” megérkezése után, ismét a földön találtam magam. Feküdnöm kellett, eltartott egy ideig, amíg sikerült megnyugodnom, közben hallgathattam, hogy már megint nem bírtam magammal. És ez így is volt, de mostanában nagyon „visz” a fejem.
Visszafelé először rövid pórázon, majd hosszún is közlekedtem, sokat gyakorolva a „gyere ide” –t.
Kicsit megint feküdnöm kellet, mert szagot találtam és oda akartam „Anyát” húzni, hogy megmutassam neki, mit találtam. Ő visszahívott, nem mentem, mivel pórázon voltam, így odahúzott magához. A többi mozdulatsor már lassan rutinfeladat lesz. : Liza megy, szagol, szólnak neki, de ő süket sapkát vesz, megfogják, oldalt-fekvés. Lassan már többet fekszem lent, mint otthon a helyem valamelyikén!
A rétről kiérve ismét rendesen viselkedtem. Otthon fürdés, majd fáradtan, kissé megsértődve a folyosón lévő párnámra telepedtem, és elaludtam. Azért „Apa” betakart, mert kicsit fáztam.
Az esti sétánál már jó voltam. Játszottam Bennyvel, szaglásztam, rohangáltam, természetesen szigorúan pórázon. „Anyáék” nem haragudtak már rám.
Rám egyébként sem lehet, legalábbis sokáig nem. Az ilyen viselkedésem után, otthon bocsi-puszikat szoktam nekik adni, mutatva, hogy szeretem ám őket! Az esti séta után jót vacsiztam és elaludtam.
Levezetése a játéknak, rágjuk együtt, és nem akarunk hazamenni.
