Vendégünk volt Dongó

  Kriszta, Boni gazdija a menhelyről hozott ki egy fajta társam. Addig volt velük, míg nem fogadták örökbe. Szerencsére nagyon jó családba került, új helyén. Na, nem mintha a Boniéknál  rossz sorsa lett volna!

Dongó, így hívták, az első időkben nagyon félénk volt. Nem igazán csinált semmit. Játszani sajnos nem tudott, valószínűleg olyan helyen nőtt fel, ahol nem volt módja, lehetősége rá, így nem is ismerte a játékot.

Első találkozásunk nem sikerült valami fényesre, mert kicsit összekaptunk, illetve én reagáltam túl a dolgot.

Történt ugyanis, hogy már hazafelé tartottunk a rétről, amikor találtam egy pocok járatot, és elkezdtem szaglászni. Dongó odajött, és megnézte, hogy mit csinálok, ő is bele akarta dugni a nóziját. Ezt értettem félre, azt hittem el akarja "venni" a lyukamat. Persze nem hagyhatom, és kicsit odakaptam neki. Aztán kiderült, hogy ő nem szokott ásni, nem érdeklik a pockok / még!! /. Már nagyon megbántam, hogy így mutatkoztam be neki. Szerencsére utána már jól elvoltunk.  

Meg is látogatott minket, töltött itt egy éjszakát is, és még kirándulni is eljött velünk. Erről képekben számolok be

Dongó kicsit bátortalan. / háttérben "csendélet"/

Tényleg te vagy? / háttér: vagy gyerek van, vagy rend, a kettő együtt ritkán fér meg /

Végre feljött,...

és elfoglalta a helyem.

Pihi a szőnyegen.

"Anya" nagyon szeret.

Ugye milyen helyes?!

Fáradtak vagyunk....

kicsit alszunk.

Itt még távol

Aztán közel.

"Apával"

 Indulunk a Gaja-völgybe, velünk volt: "Mami", a "Nagynéném": Boji, és "Nagybátyám": Persó is

 Először kaja, aztán indulás.

"Anya" technikai megbeszélést tart.

Csoportkép I.

Csoportkép II.

Dongó mindenkivel jól érezte magát.

 Pihi a visszaút előtt.

"Mamiéknál" a kirándulás után, fáradtan.

Dongó nagyon jó helyet talált magának.

Szereti, ha simogatják.

Ismét nálunk.

Találd meg a kutyákat II.

Nem voltunk fáradtak! DE!!

Még a kaja sem volt izgató!!

Esti alváshoz készülődve.

Találd meg a kutyákat II.

Találd meg a kutyákat III.

Néhány nap Mohán

A február végét, március elejét Mohán töltöttük. "Apa" legnagyobb örömére nagyon jó meleg időnk volt napközben, csak éjszakára kellet kicsit befűteni. Nappal  ragyogóan sütött a Nap, a szél sem volt vészes. Igazi túrázós, pihenős idő. Minden nap voltunk kirándulni délelőtt. Nagyon jól éreztük magunkat, én estére, szokás szerint plüss kutya voltam. Hiába, no, nem tudtam napközben aludni. Főleg amikor a szomszéd macska ott járkált a környékemen. A piszok tudta, hogy meddig ér a láncom. De egyszer ráfázott. Lendületből eredtem utána, tudtam, hogy ki vagyok kötve, de nagyon zavart már a macs. Túl közel jött. Ezt ő is észrevette, és nekiiramodott, én utána. Csak az tűnt fel, hogy nem fog vissza semmi, és "Apa" ideges lesz, én meg kergetem a beste macskát, aki gyáva módon átment a kerítésnél haza. Igencsak megijedt, talán már kiengedték a szanatóriumból.

   Én nem mentem a menekülő után, pedig átférnék a kerítésnél, de "Apa" szólt, ez kicsit kizökkentett, és hívására odamentem hozzá. Tulajdon képen ekkor fogtam fel mi is történt. 

Hogyan tudtam elszabadulni? Hát a masszív kulcskarika darabokra tört, a forgókapocs azóta sincs meg. 

Majd májusban megkeressük.

Lemerültem, még a kaja sem kellett.

"Anyáék" kártyáznak.

Itt "Anya" még nem tudja, hogy áprilisban, a hideg ellenére nem fog fázni.

A fránya macs miatt voltam láncon.

Itt még látható a kulcskarika.

Sport ülésem.

Az iszkai hegyeken.

Élveztem a hosszú pórázt.

Menni akarok!

Legelek.

Szép.

Gyönyörködünk benne.

"Apa" meg bennünk.

A fenyves.

A meleg miatt sokat ittam.

Játszatok nyugodtan,....

ha tudtok!

"Anya" felkeltett.

"Apának" jól sikerült befűteni, még nekem is melegem lett.

Csendélet.

Gaja-völgy.

"Anya" legnagyobb "örömére" kiálltunk a szikla szélére.

"Anyával" a magaslaton.