A február végét, március elejét Mohán töltöttük. "Apa" legnagyobb örömére nagyon jó meleg időnk volt napközben, csak éjszakára kellet kicsit befűteni. Nappal ragyogóan sütött a Nap, a szél sem volt vészes. Igazi túrázós, pihenős idő. Minden nap voltunk kirándulni délelőtt. Nagyon jól éreztük magunkat, én estére, szokás szerint plüss kutya voltam. Hiába, no, nem tudtam napközben aludni. Főleg amikor a szomszéd macska ott járkált a környékemen. A piszok tudta, hogy meddig ér a láncom. De egyszer ráfázott. Lendületből eredtem utána, tudtam, hogy ki vagyok kötve, de nagyon zavart már a macs. Túl közel jött. Ezt ő is észrevette, és nekiiramodott, én utána. Csak az tűnt fel, hogy nem fog vissza semmi, és "Apa" ideges lesz, én meg kergetem a beste macskát, aki gyáva módon átment a kerítésnél haza. Igencsak megijedt, talán már kiengedték a szanatóriumból.
Én nem mentem a menekülő után, pedig átférnék a kerítésnél, de "Apa" szólt, ez kicsit kizökkentett, és hívására odamentem hozzá. Tulajdon képen ekkor fogtam fel mi is történt.
Hogyan tudtam elszabadulni? Hát a masszív kulcskarika darabokra tört, a forgókapocs azóta sincs meg.
Majd májusban megkeressük.
Lemerültem, még a kaja sem kellett.
"Anyáék" kártyáznak.
Itt "Anya" még nem tudja, hogy áprilisban, a hideg ellenére nem fog fázni.
A fránya macs miatt voltam láncon.
Itt még látható a kulcskarika.
Sport ülésem.
Az iszkai hegyeken.
Élveztem a hosszú pórázt.
Menni akarok!
Legelek.
Szép.
Gyönyörködünk benne.
"Apa" meg bennünk.
A fenyves.
A meleg miatt sokat ittam.
Játszatok nyugodtan,....
ha tudtok!
"Anya" felkeltett.
"Apának" jól sikerült befűteni, még nekem is melegem lett.
Csendélet.
Gaja-völgy.
"Anya" legnagyobb "örömére" kiálltunk a szikla szélére.
"Anyával" a magaslaton.
