Liza-beagle: 03/01/2012

Február 26.-án "Anya" már korán / nekem korán! / reggel sürögni-forogni kezdett, de nem dolgozni készült. Aztán "Apa" is korábban hazaért a munkából, ebből már sejtettem, hogy valami készül. Végül elárulták, hogy túrázni megyünk. Méghozzá a Túra csapattal! Jaj, de jó! A két héttel ezelőttire, sajnos a nagy hideg miatt nem tudtunk menni, de most jó idő van!
Az autó út kevésbé volt érdekes, de annál hosszabb! Kis helykeresés után megtaláltam a kényelmes pozíciót a hátsó ülésemen, ugyanis "Anya" bekötött engem is. Pedig az autóban nem szoktam járkálni, elveszni meg főleg nem! "Apával", csodával határos módon, két pici "eltévedést" leszámítva, "Anya" navigálásával rendben a találkozási helyre értünk. Kicsit korábban is, mert még csak Miluék voltak ott. Ja és a szél, sajnos ő is jött velünk, időnként nagyon aktívan vett részt a túrán, de legalább Napos időnk volt, szinte végig. Persze sár is volt bőven, de hát ilyen a szabadtéri program!
Természetesen Én voltam az első, aki megkapta az üdvözlő csomagot. Üdvözöltem Masnit, és Sütit, Milut, és Petit, majd a sorba érkezőket.
A sár miatt hamar koszosak lettünk. Főleg "Anya" esett túl gyorsan a dolgon, persze ebben mi is segítettünk neki. Összeugráltuk a nadrágját. Ugye milyen rendesek vagyunk. Mindezt nem "Apával", ő egyedül is össze tudta magát koszolni, hanem kutya barátaimmal.
Szép lassan összejött a társaság, és elindultunk. Volt ahol még megmaradt egy kis hó, ezt nagyon élveztük. Az út, és minden, ahogy említettem igencsak sáros volt, de ez nem nagyon zavart minket. Volt ugyan egy-két gazdi, aki megjegyezte, hogy nem igazán erre számított, de aztán jött tovább dagasztva az igen vizes földet. Mondhatnám azt is, hogy mindenki jól állta a sarat.
Először a "Teve" sziklához mentünk, itt kicsit elidőztünk, nézelődtünk, és elvesztünk, de hamar megoldódott a dolog, és irány a kavicsbánya, ahol a négylábúak még nagyobb szerepet kaptak, ugyan is jutifalatot rejtettek el Miluék, és nekünk kellett megkeresni. Én nem egészen ehhez szoktam, de azért 3-at sikerült szerezni.
Innen egyből megindultunk bevenni az "Egri várat", na nem az igazit, sajnos, - bár kicsit messze van innen - hanem a másolatát.
Ide két úton is el lehetett jutni, egy könnyebb, rövidebb, kevésbé sáros úton, és egy kicsivel hosszabb, sokkal sárosabb, nehezebb úton. A többség bátran ezen az úton ment. Így két irányból leptük meg a várat, és hamar elfoglaltuk.
Az ide vezető út nem látszott egyszerűnek, először kicsit felfelé kellett menni, majd meredeken lefelé. Itt ismét négy-láb hajtás bizonyult jobbnak. "Apa" többször szólt is e miatt, hogy kicsit lassabban menjek, neki 2 lábbal kevesebb van. Az út eléggé csúszott, de mindenki sikeresen leért. A várban már csak emlék volt mindez.
Itt nagyobb pihenőt tartottunk, és először úgy tűnt, hogy kicsit meg is ázunk, mert olyan sötét felhők jöttek, hogy csuda! Szerencsére néhány csepp esőnél több nem esett, így zavartalan volt a pihenő, az agytorna gazdiknak, és a fényképek készítése.
A pihenő után indultunk vissza a parkolóban, kis kitérővel, a "Teve" sziklához, most fentről néztük meg, s egy Gazdi onnan fényképezett minket. A gyülekező helyre visszaérve következtek a díjátadások, tombolák sorsolása. Itt kicsit már fáztunk, néhány kutyus befészkelte magát a gazdi autójába, de a többség kint maradt. Volt aki ló végtermék csipegetésével múlatta az időt, és gazdája jókedvét. Én ebből kimaradtam, ügyesen. Bár.......
A tombolán sok jó dolgot nyertünk, majd következett a fájdalmas búcsú, már most várom, hogy mikor találkozunk újra. Nagyon jól éreztem magam, és ahogy elnéztem "Anyáék" is élvezték!
Kis cihelődés után elindultunk haza, és ami idefelé nem "jött össze", az hazafelé igen. Sikerült picit eltévedni. "Apa" valahol elvétett egy kereszteződést, és majdnem Budakeszire mentünk, de nem! Így majdnem két órásra sikeredett a hazaút. Nem baj legalább jó aludtam a kocsiban!
Itthon megkaptam a tombolákat, illetve az egyiket meg is csócsáltam, bocs kettőt. Majd elaludtam, de annyira, hogy "Anya" vacsorához sem tudott felkelteni, még szerencse, hogy napközben "tankoltam" rendesen, így túléltem az éjszakát.
Ha a leírás nem is, de a képek remélem visszaadják kicsit a túra hangulatát.