Elég régen írtam már. Tulajdonképen ez "Apa" lustaságának tudható be. Vannak dolgok, amit nagyon nehezen tanul meg, időnként küszködöm is vele rendesen! / És még a mi fajtánkra mondják, hogy sok türelem kell hozzánk! Ismernék őt! /
Az ivartalanítás utóhatása: pár hete, mikor "Apát" vittem sétálni összefutottunk Hercegékkel / ő magyar vizsla/, a gazdija kérdezte, hogy hogy viselkedem műtét óta, látszik-e már valami változás?
"Apa" rögtön rá is vágta, hogy igen! Azóta pakolok a lakásban, különös figyelmet szentelve a számítógép asztal alatt lévő kis kukára / különben is minek van az ott /, követelőzőbb lettem, és időnként cipőt rágok, de csak játszósat. Tulajdon képen ez nem olyan rosszalkodás, csak figyelem felkeltés, hogy ideje lenne sétálni vinni /"Apát"/. Nem egészségügyire, hanem játszósra. Persze ilyenkor pici rendre utasítás után abbahagyom a pakolászást, de "Apa" gonoszkodik, mert nem visz le azonnal, hanem megvárja, míg valamivel elfoglalom magam. Belemelegszem a játékba, és ekkor szól, hogy megyünk le.
Két hete voltunk Bennyékkel víz melletti sétán. Az én barátom nem ismeri még úgy a vizet, mint én. Bár én sem dicsekedhetem, mert ugyan nagyon szeretek benne lenni, de amíg leér a lábam, beljebb még nem voltam.
Nos, leérkezésünk után nem sokkal "Anya" elengedett a pórázról, hogy szabadon játszhassak Bennyvel.
Jókat rohangáltunk a parton, majd kicsit bele is mentem a vízbe, de csak lábleértéig, aztán vissza. Ám egyszer, a nagy játék közben, a meredek partról belecsúsztam a vízbe, itt nem ért le a lábam, de fent maradtam a vízen, és ahogy kapálóztam, rájöttem, hogy arra, hogy haladok, ráadásul arra, amerre akarok. Hurrá, tudok már a vízben is közlekedni! "Anyáék" a belecsúszásom láttán kisebb pánikba estek, de látva, hogy nem egy elvesztett eb vagyok, hamar megnyugodtak. Sőt, már kicsit biztattak is, hogy csak így tovább, ügyes vagyok. Tudok úszni! Most már tudom, hogy a kapálózásomat így hívják.
A nagy vizezésben eléggé elfáradtam, de lelkesedés vitt, ezért néha picit erélyesebben kellett rám szólni, hogy jöjjek ki a vízből, vagy ne menjek már bele.
Itt volt egy kis szökésem, ugyan is, ahogy játszottunk egy idegen kutyussal, odajöttek Roniék, Szpigivel. Én Szpigivel kicsit elfutottam, emelve "Anya" vérnyomásán, de csak picit futottam el, aztán odamentem hozzá. Sajnos ekkor pórázra kerültem, és elindultunk haza.
Benny kicsit tart még a "nagy" víztől, csak a szélén közlekedett, de én is így kezdem. Hazafelé Ő is megmutatta, hogy csak szoknia kell a vizet, ugyanis a tó mellett egy kis víz folyik. Hát az én barátom belegázolt, át a túlpartra, vissza, pancsolt a vízben a békák "legnagyobb örömére", legalább ők sem unatkoztak.
Sajnos erről a jó délutánról nem készültek képek, a gép otthon maradt.
