Sziasztok!
Szeretnék bemutatkozni: Liza vagyok.2010. November 18.-án kerültem a családomhoz. A kiszakítás nagy stresszként ért. Elhoztak a szüleimtől, testvéremtől, ráadásul egy lakásba kerültem. Családi házba születtem, így igencsak furcsa volt, hogy nincs udvar, fű, nagy rohangálási lehetőség. Hát, még az a megrázkódtatás, ami este ért: beletettek egy csúszós gödörbe, amibe valami vizes, habos izét engedtek, de legalább jó meleg volt. / Később tudtam meg, hogy ez a fürdés, amit azóta is rendszeresen gyakorolnak rajtam ./
Ismerkedésem a fürdéssel.
"Anya" törölget, én félek.
A kezdeti 2-3 éjszaka nagyon nem találtam a helyem, persze, mert szokatlan volt.
A helyemet végül megszoktam, de „apáékon” jobban szerettem aludni, sokkal jobb volt!” Anyáék” sem pihentek sokat, mert állandóan azt figyelték, hogy mit csinálok. Sokszor hallottam: „ Azt nem szabad ”, „Ez a tiéd Liza”, de ki az a Liza? Olyan két hét múlva jöttem rá, hogy az én vagyok. Rengeteget jártak le velem az utcára, az ürítési szükségleteimet itt kellett végeznem. A popó szervizzel nem is volt gond, szinte az elejétől kezdve lent végeztem a dolgom, két kivételtől eltekintve:” apa” későn kelt, beteg voltam. A folyékony dolgokkal kissé macerás volt a dolog, sokszor teszteltem az időérzéküket, vagy jó volt, vagy takaríthattak, a tervezettnél kicsit sűrűbben.
A többi kutyával még nem barátkozhattam, mert nem volt meg minden szurim, így a séták „egyedül” történtek, a játék anyáékkal lent is, fent is.
"Apán" alszom. Kedvenc helyem ....volt.
"Anya" is kényelmes.... volt.
Most már csak így alszunk a kanapén. / Az ágyba nem engednek fel, szörnyű! /
Természetesen nagyon aggódtak értem, nem tudták ki lehet velem. Lenyelhettem valami, vagy fertőzést kaptam?
Másnap orvosnál voltunk, megvizsgáltak, kaptam gyógyszereket, amiktől kicsit jobban lettem, de délután vissza kellett menni, és ekkor már megszúrták a lábam valami csővel és egy dobozból löttyöt engedtek belém. Hiába magyarázták, hogy ez infúzió, meg tápszer, kit érdekelt, én beteg vagyok. Azután már jobban lettem, elkezdtem inni, 2 nap múlva eszegetni. Igaz nagyon lesoványodtam a betegség kapcsán / korona vírusom volt /.
"Kiterültem"
Szóval eléggé legirhesedtem, de fokozatosa sikerült vissza szednem az elvesztett kilókat. Azóta voltam már „kölök gólya” december végéig, aztán hirtelen nyúlni kezdtem, hosszban, magasságban. A marmagasságommal kapcsolatban nem tudom pontosan, mert” apa” ügyetlen, és nem tudja megmérni pedig mindig odafordulok, hogy a fogammal, és a lábammal megfogjam a mérőt, a súlyom jelenleg 8.5 kg körül mozog.
Az utóbbi pár hétben váltom a fogaimat, ezért még jobban rágok, de jó vagyok, mert az előhagyott, tiltott dolgokat csak arrébb teszem, vagy odaviszem a gazdihoz, kivéve az újságot, azt el szoktam „olvasni”. Idáig még a bútorokat sem kezdtem el, bár az elején voltak próbálkozások, de már a nézésemből tudták mire készülök, így lebukás után maradtak a játékok. / A maci, szivacs vállpánt, labda, kötél, rongy, és a nagy szerelmem: műanyag konyhai kanál, gumi nyéllel /
Most a hátsó fogaim jönnek, egyszerre több is, és viszket, fáj. Időnként eléggé zavar. Hisztis vagyok tőle. Ehhez még hozzá jön, hogy egyéb változásokon is keresztülmegyek: „kamaszodom” annak minden jó, de főleg rossz dolgával. Az eddig tanult parancsok teljesítése kicsit nehezen megy, vagy egyáltalán nem. Miért nem értik meg, hogy engem most békén kellene hagyni?
Na, mindegy azért türelmes vagyok, okos, és szeretetre méltó, sőt: Engem imádni kell. Ha valamiért megszidnak elvonulok, adom a puszikat, és jó vagyok rövidebb-hosszabb ideig.
Mindig azt hallom, hogy a fegyelem, és következetesség csak az én javamat szolgálja. Hogy ez mit jelent? Nem tudom, de majd kiderül.
Egyedül még nem mernek hagyni, esetleg csak néhány percre, mert ha kimennek a lakásból rögtön keresni kezdem őket. A legnagyobb baj, hogy ilyenkor ki vagyok zárva a szobákból, konyhából pedig szerintem, ha ide ekkor is beengednének, akkor nagyon jól feltalálnám magam.
Egész napos egyedüllétre szerencsére nem kell szoktatniuk, mert ekkor napköziben megyek: „anya” anyukájáék elvállalták az őrzésemet.
Napköziben vagyok, „Anya” huga szeretget.
Kicsit később: „Anya” mamija is dédelget.
Mióta mehetek kutya társaságba még jobb nekem.
A kutyabarátaim között vannak beagle-ok is,de a lényeg hogy legyen, akikkel jókat tudok játszani, sokat vagyunk együtt. / Anyáék, szerencsére naponta több órát is lent tudnak velem lenni, ami mindenkinek jó! /
A séták alatt imádok szaglászni, többek szerint pórszívózom, pedig ha tudnák, milyen jó szagok vannak mindenhol! Néha egyszerűen muszáj felvennem dolgokat, megkóstolni, ha nem látják megenni. Ez igen ritkán fordul elő, mert a gazdik rendszeresen résen vannak, és „lebeszélnek” róla, rám szólnak. Ilyenkor, általában elengedem a talált dolgot, de amikor szabadon engednek a réten, nem mindig fogadok szót, persze ekkor kapom a szóbeli „verést”. Sajnos ezekről a- szerintük rossz- dolgokról nehéz lesz leszoknom, de majd igyekszem!
Hercegnői póz.
A továbbiakban részletesebben szeretné”leírni” a –szerintem- fontos dolgokat, ami velem törtét, történik.
A karácsony: Ma valami különleges nap lehet, mert izgatottan viselkedik a család. Pakolnak, rakodnak ,persze én is segítenék, de nem engedik. Gonoszság!!! Aztán előszednek egy zöld fát, /azt sem engedik rágni / aggatnak rá fényes, és jó illatú dolgokat. Nekem NEM adnak. Ez azért felháborító! Kicsivel később anya odahív magához, kezében valami papír, amiből jó illat jön ki. -" Liza ez a tiéd"- mondja. Először azért megszaglászom, hogy mi lehet, de nem tudom. Nyomás, szedjük szét! Ajándékokat kaptam, nagyon jó, örülök. Bontom, szaggatom a papírt, és nézem mik ezek. Játékok, rágókák.
Imádom a karácsonyt. Remélem nagyon sokszor van, de megtudom, hogy egy évben csak egyszer van. Igen nekik egy év, de nekem? Bár nem csak karácsonykor vesznek nekem jó dolgokat, szint mindig. Kényeztetnek: ami nagyon helyes!!!
Imádom a karácsonyt. Remélem nagyon sokszor van, de megtudom, hogy egy évben csak egyszer van. Igen nekik egy év, de nekem? Bár nem csak karácsonykor vesznek nekem jó dolgokat, szint mindig. Kényeztetnek: ami nagyon helyes!!!
"Anya" ad nekem valamit, ennek jó illata van.
Mi ez?
KAJA, és játék!
