A vasárnap már rosszul kezdődött. "Apa" elment reggel dolgozni és egyedül kellett várnom, hogy "Anya" hazaérjen a munkából. Azért valahogy kibírtam, de nagyon örültem mikor hazaért végre.
Utána kimentünk a rétre, ahol Benny-vel sokat szaglásztunk és rohangáltunk.Hazaérkezés után reggeli, majd alvás "Anyával" a kanapén.
Délután randim volt Benny-vel a réten, de nagy meglepetésünkre a rétről a Palotavárosi tavakhoz sétáltunk. Ennek mindketten nagyon örültünk, mert szeretünk a tóparton rohangálni. Benny nem szeret annyira fürdeni, mint én, ezért nekem "kell" helyette is fürdenem.:-)
"Anya" és Benny gazdája szerint is nagyon okosak voltunk, mert csak nádat szedtünk, kergetőztünk, rágcsáltunk, azaz jó kutya módjára múlattuk az időt, még a futókat és a bicikliseket sem mentünk el megugatni.
Már éppen indultunk volna haza (láttam, hogy "Anya" szedegeti össze a holmimat pl.. póráz, vizes palack), amikor megláttam egy madarat a vízen és a partról még öt pici madár ment be hozzá a vízbe. (Most már tudom, hogy ezek kacsák voltak.) Képzeljétek rám tört valami, amit úgy hívnak hogy vadászösztön, és uzsgyi be utánuk a vízbe.
"Anya" hiába hívott, nem tudtam rá figyelni, mert az orrom nagyon tele volt a szagukkal. Egészen a tó közepéig beúsztam utánuk, jó sokat mert szlalomoztak és hatan százfelé mentek. Persze nekem mindet meg kellett próbálnom utolérni.
Közben "Anya" a parton könnyebb szívrohamon esett át, mert azt hitte bele fogok fulladni a vízbe ha elfáradok a tó közepén. Nem is értem hogy gondolhatta ezt!:-) Annyira izgatott voltam, hogy fáradtnak sem éreztem magam.
Persze a kacsák otthagytak, a nagy maga után csalogatott és mikor már messze voltam a kicsiktől, akkor elszállt és otthagyott a tó közepén. Végre meghallottam, hogy "Anya" kiabál nekem és azt akarja menjek oda hozzá. Kifele úszás közben a legnagyobb meglepetésemre azt vettem észre, hogy egy szemüveges férfi úszik felém a vízben. Persze már közeledtem a parthoz és ki is úsztam szépen, csak kimászni a partra volt nehéz. láttam "Anyán" hogy mérges, de mégis megdicsért, hogy ügyesen visszajöttem. Akkor mégsem voltam nagyon rosszcsont! Hurrá!!
Képzeljétek a szemüveges bácsi csak miattam ment be a vízbe, hogy segítsen nekem ha nem tudnék már a fáradtságtól úszni. Pedig nem is ismert minket, csak látta "Anyán", hogy nagyon félt engem. Azért megköszöntem, hogy segíteni akart. Először jól megugattam, aztán megszaglásztam és megnyalogattam a kezét.
Utána persze jöttünk haza, ami nem is volt baj mert bizony elfáradtam nagyon.
Hát így tudtam egy unalmasnak induló vasárnapot egészen izgalmassá tenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése